Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2014. március 10., hétfő
Helyszín: Alexandria, Egyiptom

Vonattal a Nílus-deltán át a Földközi-tenger partjára.

kilátás az Alexandriai-öbölre
kilátás az Alexandriai-öbölre

Ma reggel megint alig tudtunk felkelni. Összeszedtük magunkat és reggeliztünk egy tegnapihoz hasonlót. Ezután már sietnünk kellett a pakolással, mert fél tizenegykor el akartam indulni a vonatra, biztos, ami biztos. Nem ismertük a járást a Ramszesz pályaudvaron.

Természetesen nem működött a szálloda kártyaelfogadó terminálja, hiába jelöltem meg foglaláskor, hogy kártyával szeretnék majd fizetni. Így hamar el fog fogyni a készpénzünk, amit főleg dollárban hoztunk magunkkal. A srác a recepciónál, aki egyébként nagyon szép kiejtéssel beszélt angolul, adott egy prospektust a szállodáról, amint rajta volt a környék térképe, és elmagyarázta az utat a metróállomásig, az el-Szajjída Zeinabig.

Kairó láthatóan nincs felkészülve az esőre. Tizenegykor még tavakban állt az utcán a tegnapi zápor vize.

A metró két megállót kihagyott, nem tudjuk miért, de szerencsére nem a Ramszeszt. Végülis, majdnem fél órával indulás előtt már kényelmes, első osztályú helyeinken ültünk az alexandriai expresszen. Akkora helyünk volt a régi francia vonaton, hogy akár feküdhettünk is volna. Szendvicseket is szolgáltak fel, kávéval, teával.

A táj hol városi beton volt, hol zöld ültetvény. Láttunk például mandarinültetvényt és banánszállító teherautót. Az élet itt ugyanolyannak tűnt, mint feljebb a Nílus-völgyben. Az egyetlen szembeötlő különbség az volt, hogy a táj a végtelenségig sík és zöld volt, Felső-Egyiptomban meg csak a szűk Nílus-völgy zöldellik, amögött már a sárga homokdűnék emelkednek. Az égen mindvégig bárányfelhők úsztak, nem úgy, mint Lukszor és Asszuán környékén, ahol felhőnek soha nyomát se láttuk. A kocsi hidegre volt hűtve, talán túlságosan is. A vonaton végre senki sem zavart minket. Itt olyan normál emberek ültek, mint mi magunk, csak mellesleg elegánsabb ruhába öltözve. A kedves szomszéd hölgy egyszer kisegített minket egy szemetes zacskóval, amikor nem tudtuk hova tenni a pisztáciának a héját, amit az egyik vonatra feljövő árustól vettünk.

a corniche Alexandriában
a corniche Alexandriában

Alexandriában két állomás van, először majdnem leszálltunk a Szídi Gáberen, de szóltak, hogy maradjunk még. A mi célunk a Miszr pályaudvar volt az óváros szívében. Innen a zajos hétfői dugóban végigsétáltunk a kirakodó árusokat kerülgetve a Dániel próféta úton. Kellemes látvány volt a zsúfolt út végén kibukkanni a Földközi-tenger partjára a pálmafás Szaad Zaghlúl téren, az Alexandriai öbölben. Ez az a hely, ahol eredetileg Kleopátra Tűi álltak. A két obeliszket nagylelkűen elajándékozták az egyiptomiak a XIX. században, ma a londoni rakparton és a new yorki Central Parkban állnak. Egy harmadik , ami a párizsi Concorde téren áll, nem innen, hanem Lukszorból származik. Szép délutáni idő volt, huszonegynéhány fok és napsütés.

Becuccoltunk szállásunkra, a Fuád Hotelbe, ami közvetlenül a corniche-on van, és élvezkedtünk a kilátásban a tengerre néző erkélyünkön. Alexandria gyönyörű gyarmati korú épületekkel büszkélkedhet itt a corniche-on, de ezek többségének bája mára erősen megkopott. Csak a szállodák vannak felújítva, mint az 1929-ben épített szép Cecil Hotel. Ezeket nézve az embert elfogja egy romantikus érzés, hogy milyen lehetett itt úgy hatvan-hetven éve, Nasszer vagy a világháború előtt. Elsőre így is nagyon kellemes benyomást tesz Alexandria.

A szobánkat akkor takarították ki, miután kiválasztottuk. Addig a hallban vártunk. Úgy tűnt, hogy a családtagok benn laknak az éppen ki nem adott szobákban. Amikor megérkeztünk, alig akartak nekünk duplaágyas szobát adni, hiába kértük. Elsőre azt mondták, nincs, pedig láthatóan mi vagyunk most az egyetlen vendégek. Aztán mégis megmutatták, és amíg takarították, kihordták valakinek a bennmaradt holmijait. Annyira nemtörődömök voltak, hogy még a szoba kulcsát se adták át, se a wi-fi-jelszót. Azt se mondták el, hogy hogy van a reggeli. Ezt később beszéltem meg, és sikerült „úgy kilenc-tízről” először fél kilencre, majd nyolcra lealkudni, de erre már igencsak lebiggyesztette a nő a szája szélét.

Este egy  jót ettünk a régi időkből fennmaradt patinás Délices éttermében, a La Verandában. Bab grillcsirkét, én calamares-t és tenger gyümölcsei spagettit. Ezután kicsit sétálgattunk a corniche-on. Estére meglepően csípős idő lett egy szál ingben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése