Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2014. március 16., vasárnap
Helyszín: Kairó, Egyiptom

Kirándulás Dzsószer fáraó piramisához.

Dzsószer fáraó piramisa felé Szakkarában
Dzsószer fáraó piramisa felé Szakkarában

Mára az volt a tervünk, hogy elmenjünk Szakkarába vagy esetleg még Dahsúrba is. De Adri görcsös hasfájással ébredt és hasmenéssel, és majdnem kilencig ágyban maradtunk. Még ez után is alig tudott reggelizni.

Elsétáltunk a múzeum mögötti állomásra, és felpattantunk a 900-as buszra, ami a piramisokhoz visz, és ami tegnap, amikor igazán kellett volna, nem járt. Ekkor már borzasztó dugó volt a városban. Ezúttal még a piramisok előtt leszálltunk egy kereszteződésben, ahonnan a minibuszok indulnak Szakkarába is, vagy ahogy az egyiptomiak mondják, „Sza’’arába”. Már felszálláskor jeleztem a sofőrnek és a jegyárusnak, hogy mi az úti célunk, és ők le is tettek minket a megfelelő helyen.

Leszálláskor egy helyi azt tanácsolta, hogy ne minibusszal menjünk, hanem taxival, aztán eltűnt. Nem tudtam hová tenni ezt, ezért figyelmen kívül hagytuk. A zűrzavarban hamar rátaláltunk a szakkarai kisbuszra. Ez mindössze húsz perc alatt röpített minket célba, szemben a 900-as busz közel másfél órás zötykölődésével Kairóban.

Szakkara faluból további harminc perc sétával jutottunk ki a sivatag peremére, a piramisokhoz. Nem volt nehéz eltéveszteni, a fennsíkon álló lépcsős piramis kiváló útjelző volt.

Dzsószer fáraó halotti komplexumának bejárata
Dzsószer fáraó halotti komplexumának bejárata

Az egyiptomi piramisok kapcsán mindenki csak Gízára gondol, pedig összesen 138 piramis van egyiptomban a Nílus-delta és a Fajjúm-oázis között, és még 255 Núbiában, a mai Szudánban. Gízához hasonlóan Szakkara is egy nagyobb terület, összesen hét kilométer hosszan vannak itt jobb-rosszabb állapotú piramisok és más síremlékek. A leghíresebb közülük Dzsószer fáraó lépcsős piramisa, ami a legelső egyiptomi piramis, egyben a világ legrégebbi kőépítménye, „az építészet kezdete”. Imhotep, a világ első ismert mérnöke (és orvosa) tervezte úgy 4700 évvel ezelőtt.

Mennyivel más volt ennek a helynek a hangulata, mint Gízáé! Nyugodtan sétálgattunk, senki sem zaklatott, alig volt pár ember rajtunk kívül. A tavalyi lukszori érzést keltette fel bennem.

A helyszínre érkezve még nagyon sokat kellett sétálni, ráadásul emelkedőn, a sivatagban. Itt nem jött elénk senki se lóháton, se tevével. Megnéztük az Imhotepről elnevezett múzeumot, ahol a helyszínen talált tárgyak vannak kiállítva, aztán Dzsószer fáraó híres piramisát, ami hosszú évek óta felújítás alatt áll. Ezután egy helyi vezető végigkísért minket a piramis melletti halotti komplexumon, hasonlóan ahhoz, mint annak idején Medinet Habuban. Felnyitott nekünk több sírkamrát is, ahova egyébként lett volna külön belépő, amit így megspórolt nekünk. Az öreg ghaffírnak is jutott némi apró. Ezután már el kellett sietnünk, mert eljárt az idő, és megtudtam tőle, hogy négykor megy vissza az utolsó busz a faluból Kairóba. Már csak fél óra volt hátra addig, és háromnegyed óráig tartott az út ide fel!

Idut hercegnő sírkamrája Szakkarában
Idut hercegnő sírkamrája Szakkarában

Adri egész nap rosszul volt, többször le kellett ülnie. Reggel még hasmenése volt, amikor megérkeztük Szakkarába, akkor meg leesett a cukra, amit az otthonról magunkkal hozott utolsó energiaszeletekkel orvosoltunk. Később fejfájása lett, talán mert keveset ittunk.

A fennsíkon egyébként erős szél volt, alig tudtam a fényképezőgépet úgy helyezgetni magamon, hogy ne kapjon túl sok homokot. A fennsíkról még így is el lehetett látni a közelben álló hatalmas dahsúri piramisokig.

Visszafelé rohannunk kellett, hogy elérjük a minibuszt. Az úton pár kisfiú támadást imitálva és valami „iszlám sereg” kiáltással rontott nekünk játszásiból, de néhány pacsival könnyedén leszereltük őket. Adri lekiáltott egy riksát, akivel száguldozva sikerült elérnünk a minibuszt, mindössze öt perccel indulás előtt. A srác persze átvágott öt fonttal, de ez az apró ebben a pillanatban nem érdekelt.

Összességében ketten tizenhét fontból jártuk meg oda-vissza Szakkarát, a belépőket és vezetőket nem számítva. Ez alig ötszáz forint!

Az Egyiptomi Múzeumtól hazafelé sétálva Adri kérésére ettünk egy „hazait” a mekiben. Itt a szomszéd asztaltól küldtek nekünk két névjegykártyát, arab oktatást ajánlva. Végül könyvesboltot keresgéltünk még és az Egyptian Arabic Dictionary-t. Fél éve ezt a könyvet vadászom, aztán amikor a szállásunkkal szemben végre megtaláltuk, mégsem vettem meg. Az igazság az, hogy sokalltam érte a 400 fontot, kevesebbre számítottam. Utolsó darab volt a könyvesboltban, ezért nem is volt tökéletes állapotban.

Otthon a recepciós fiúval megbeszéltük a holnap reggeli indulást a reptérre, rendeztük a számlát, és átvettük a mosodát, amit még reggel adtunk le. A szobaárban benne volt egy reptéri transzfer. Mindent összevetve a Cairo Paradise a legjobb szállodánknak bizonyult eddig. Kairóban meg főleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése