Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2014. március 14., péntek
Helyszín: Kairó, Egyiptom

Egy pénteki nap az iszlám Kairóban.

Barkúk szultán medreszéje Kairóban
Barkúk szultán medreszéje Kairóban

Ma keresztül-kasul bolyongtunk Kairó kesze-kusza óvárosában. Adri telefonos lépésszámlálója 19,2 kilométert mért. Ez még több mint az Alexandriában mért 18,6 kilométer.

Kairó óvárosa abszolút pozitív meglepetés volt számomra. Sokkal lepukkantabb helyként élt az emlékeimben.

Az Iszlám Kairónak is hívott negyed Kairó óvárosa. Kairót, „a Győztest” a síita fátimida hódítók alapították a X. században, és tették észak-afrikai birodalmuk fővárosává. Akkoriban egy fal vette körül, amelynek máig megmaradtak bizonyos részei, mint az egykor hatvan kapuból három, a Báb Zuweila, a Báb el-Futúh és a Báb el-Naszr. A falakon belül van az iszlám világ egyik legnagyobb óvárosa, benne a Khán el-Khalílivel, a piaccal. Kairóhoz Szaladin a XII. században csatolta a Citadellára épített erődjét.

Eredetileg taxit akartam fogni, de félútig szembe egyirányúak voltak az utcák, utána meg már mindegy volt, és mindenféle szűk sikátorokba keveredtünk. Az egyik északi kapun, a Báb el-Futúhon léptünk be a mesevilágba, ami mindenféle árusokból, mecsetekből, medreszékből, hammámokból, bábokból, wikálákból, mauzóleumokból és mataamokból, kacskaringós sikátorokból és ottomán házakból áll. A negyedik fátimida kalifáról, el-Muizz li-Dín Alláhról elnevezett utcácskán sétáltunk végig, ahol megelevenedik maga az iszlám középkor.

al-Hákim kalifa mecsetje
al-Hákim kalifa mecsetje

Ma mindenki tudja, hogy néz ki egy keleti város, és milyen a keleti életmód, de amikor Napóleon serege 1798-ban Kairóba érkezett, még mindenre rácsodálkoztak a franciák. Gyanakvással nézték a kígyóbűvölőket, a földön hempergő muzulmán imádkozókat, a törökülésben órák hosszat üldögélő sejkeket, a buja hastáncosnőket, a rabszolgakereskedelmet, a lusta és csalárd embereket. A keleti zene egy merő hangzavar volt európai fülüknek.

Kairó a Kelet legjelentősebb városa volt Konstantinápoly után, háromszáz mecset kupolái és minaretjei emelkedtek ki a füstös konyhák és pálmák sűrűjéből. A város egyik végén a Citadella magasodott, a másikon, a sivatagban a piramisok. A Szfinx még nyakig a homokba volt temetve, de az orra már akkor is hiányzott.

Közelről Kairót szűk, poros és szemetes sikátorok labirintusa és kívülről jellegtelen ottomán házak alkották. A mecsetek udvarán zarándokok éltek, a szalmával vagy vászonnal befedett bazárokban meleg és büdös volt. Denon elkeseredetten írta, „nincs egyetlen elegáns utca, egyetlen szép épület”. Mégis, azóta is mindenkit rabul ejtett ez a város, akit egy kicsit is érdekel a Kelet.

Vettünk egy belépőt Qaláwun szultán XIII. századi komplexumába, fejenként borsos 100 fontért, de ez öt-hat helyre is érvényes volt, többek között egy mecsetbe, egy iskolába, egy fürdőbe és egy mauzóleumba. Öt perc sem telt el, hogy megvettük, és beléptünk, máris kipattintottak minket, mert kezdődött a pénteki déli ima.

Az ima alatt mi megebédeltünk. A Gádban felküldtek minket az emeletre leülni, hogy aztán tíz percig senki se jöjjön kiszolgálni, vagy legalább ránk nézni, így leléptünk, és a füstös el-Dahanban ettünk nagyon jól elkészített kebabot, koftát és sült csirkét salátával.

Ebéd után visszamentünk, hogy „lenézzük” a drága jegyünket. El-Szálih szultán mauzóleuma és a Báb el-Futúh zárva voltak. Hogy miért, azt senki se tudta. Alighanem azért, mert az őrnek nem volt kedve kinyitni. Két helyen a jegyen felül további baksist is kellett adnunk, mert „titkos” helyekre vezettek be minket, például a bazár fölötti tetőkre.

Ezután az al-Azhar mecset következett volna, a világ legrégebbi egyeteme, ha nem kezdődött volna éppen a péntek délutáni ima. Az alkalmat megragadva, már akadt is volna egy alkalmi vezetőnk, aki egy másik, nyitva tartó minaretbe vitt volna. Sikeresen leráztuk, és helyette ittunk egy-egy eper- és cukornád dzsúszt a forgatag egy eldugott sarkában.

Kairó az al-Azhar mecset minaretjéből
Kairó az al-Azhar mecset minaretjéből

Az ima végét szépen megvárva, ezután mentünk be az al-Azharba, ahol újabb vezetőnk akadt, egy müezzin, aki ezúttal némi baksisért cserébe örömmel feljuttatott minket a mecset legmagasabb és legjellegzetesebb, dupla-befejezésű el-Ghúri minaretjének tetejére. Ezután persze, ahogy lenni szokott, az öreg őr, aki felkísért minket, és a cipőre vigyázók még további baksisokra ösztönöztek volna, annak ellenére, hogy a müezzinnel megegyeztünk, hogy ez mind benne van. Mi fizetés helyett elegánsan továbbálltunk.

Továbbsétáltunk a déli kapuig, a Báb Zuweiláig, majd a Tahrír téren át Gezírára, a Nílus egyik előkelőbb szigetére, hogy aztán a Cairo Towert egyhónapos felújítás miatt zárva találjuk. Ezzel lőttek a nagy ötletemnek és az éjszakai kairói látképemnek. Útközben legalább vettünk negyed kiló pisztáciát, amit elrágcsáltunk, és fél kiló első osztályú szárított hibiszkuszt hazavinni teának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése