Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2014. március 11., kedd
Helyszín: Alexandria, Egyiptom

A sokat titkoló nagy múltú város.

az Eliyahu Ha-Navi zsinagóga
az Eliyahu Ha-Navi zsinagóga

Reggel még ébredeztünk, amikor kopogtak. Ágyba hozták a reggelit. Nyolcra kértük, de majd’ fél órával előbb érkezett. Nem volt nagy szám, egy tojás, dzsem, egy lejárt vaj, macisajt, baguettek és jó izmosra főzött tea. Az Alexandriai-öböl felhős és ködös volt, de már kezdett kitisztulni. Finoman szólva is hűvösebb itt az idő, mint amilyenre készültünk. Épphogy húsz fok körüli a hőmérséklet, amikor süt a nap, és estére nagyon lehűl. Szoktuk nézegetni, hogy odahaza meg most szokatlanul meleg kora tavasz van. Nappal ott is húsz fok van, de éjszaka csak kicsit fagypont fölött.

Ma sétára indultunk az óvárosban. Az ókori Alexandriát Alexandrosz, azaz Nagy Sándor alapította, és ezer évig volt Egyiptom fővárosa, aztán az arab hódítások után lassan a feledésbe merült. A hódító arab seregek vezére még 4000 palotát, 4000 fürdőt, 400 színházat, 1200 zöldségárust és 40 000 zsidót számolt össze a városban. Újabb ezer évvel később Napóleon seregei, akik újra felfedezték és főhadiszállásukká tették, már csak egy halászfalut találtak itt, és időközben a várost egykor a Nílussal összekötő csatorna is feltöltődött. Napóleon egyiptológusa, Denon azt írta: „a házak be vannak zárva, az utcák néptelenek, kivéve azt a néhány rongyos nőt, akik szellemként csoszognak a romok között, és az általános csendet csak a kányák károgása szakítja meg”. A franciák könnyen bevették a várost, csak kétszáz embert veszítettek, bár még álltak a városfalak is.

a Szent Márk székesegyház
a Szent Márk székesegyház

Alexandria gyorsan újjáéledt, mígnem angol hadihajók rommá lőtték 1882-ben. Ezután a (fél)gyarmati „aranykor” következett, aminek az ötvenes évek vetettek véget, amikor Nasszer hazazavart mindenkit, aki nem volt elég egyiptomi, és államosította érdekeltségeiket. Ebben az aranykorban épült fel a mai óváros nagy része.

A Dániel próféta utca piaca az óváros egyik kincsét rejti. Az Eliyahu Ha-Navi zsinagógát 1885-ben építették, és a legnagyobb az arab világban. Valaha több tízezer zsidó élt Alexandriában, de Nasszer az angolokkal és franciákkal együtt őket is elkergette az országból. A mostani iszlamizálódó hangulat sem túl kedvező számukra Egyiptomban, mára mindössze huszonegynéhány zsidó maradt a városban. A nyilvánosság elől rácsos kapukkal elzárt zsinagógát komoly erőkkel őrzik egyiptomi egyenruhások, bár láthatóan nem túl nagy lelkesedéssel. Ahogy nézegettünk befelé a rácson keresztül, arabul megszólított minket az egyik intelligensebb. Kérdésünkre rövidesen beengedtek minket a mellékutcából nyíló kisebb kapun, elkérték az útleveleinket és kettőnknek kinyitották a zsinagógát.

A zsinagóga hatalmas és gyönyörű, összesen hétszáz ülőhelye van, a padokra kis réztáblákon máig fel vannak vésve a régi hívők nevei. Feltettem egy kipát az erre a célra odakészített ládából, és kettesben körbenéztünk ebben a muszlim világ sűrűjében magányosan álló zsidó épületben. Aztán váratlanul „khalász, khalász!”, azaz „elég volt!” kiáltással idő előtt kitessékelt minket az egyébként muszlim gondnok. A fényképezőállványomra azt hitte, hogy videózok. Rendeztük a félreértést, megmutattam neki, hogy én csak „szúrákat”, azaz képeket készítek, de ekkor már mennünk kellett. Meglepően pénzt nem fogadtak el a kapunyitásért, úgyhogy a zsinagóga adománygyűjtő dobozába dobtam 10-10 fontot. Kifelé visszakaptuk az útleveleinket is.

egy alexandriai kávéházban
egy alexandriai kávéházban

Nem messze innen áll a Szent Márk kopt ortodox székesegyház, ami az alexandriai pátriárka székhelye. A székesegyház helyén régen egy másik templom állt, amit maga Szent Márk alapított, és amely alá őt magát is eredetileg temették. A hagyomány szerint Szent Márk volt az, aki Nero császár idejében a keresztény hitre térítette az egyiptomiakat, akiket később koptoknak hívtak, ami nem mást jelent, mint egyiptomit. Szent Márk maradványait később velencei kereskedők ellopták, és disznóhús közé rejtve Velencébe csempészték, ahol az ottani híres Szent Márk-székesegyházban helyezték el a Szent Márk téren. Egy újkeletű elmélet szerint viszont a IV. században egyiptomiak titokban kicserélték Szent Márk maradványait Nagy Sándoréra, és a velenceiek mit sem sejtve a mai napig az ő maradványait őrizgetik a Szent Márk-székesegyházban.

Meglátogattuk a székesegyházat is, de ott jártunkkor éppen misézett a pátriárka, így nem időztünk.

Alexandria régi kávéházairól is híres, ez is a gyarmati múlt öröksége. A Délices, a Trianon, az Athineos és társaik mind a negyvenes években élték fénykorukat. Az ellenállhatatlan illat becsalogatott az utcáról az egyikbe, ami a The Brazilian Coffee Shop nevet viselte, és ahol a város egyik legjobb kávéját adják. Az üzletben ki van állítva egy húszas évekből származó kávépörkölő gép, és állítólag még ma is azzal készítik a méregerős kávét.

vezetés a Bibliotheca Alexandrinában
vezetés a Bibliotheca Alexandrinában

A nap nagy részét a híres könyvtárban töltöttük, a Bibliotheca Alexandrinában. Ide volt belépő, és kicsit több mint gondoltuk, de legalább volt benne ingyenes vezetés. A híres ókori könyvtár babérjaira törő könyvtárat annak eredeti helyén építették fel a 2000-es évek elején. A Bibliotheca Alexandrina valójában nem csak egy könyvtár, hanem egy impresszív komplexum négy múzeummal, kiállításokkal, galériákkal, planetáriummal, IMAX mozival és konferenciaközponttal. Körbenéztünk az olvasóteremben, és magyar könyveket kerestünk. Találtunk is párat, például a Gesta Hungarorumot, angolul. Megnéztük a külön fizetős Kéziratok Múzeumát is, ahol olyan iratok vannak, mint a Halottak Könyve, de megdöbbenésünkre, itt majdnem minden csak másolat volt.

A könyvtár falai asszuáni gránitból vannak, és állítólag az összes létező írás betűi bele vannak vésve. Mi a magyar „ő” betűt próbáltuk megkeresni rajta, de nem lehetett körbejárni, mert biztonsági okokból a könyvtár környezete és a könyvtár körüli medence is le volt zárva. Ekkor már az volt az érzésem, hogy hiába építenek ide ilyen nagyszerű épületeket, ha azután azokat el kell zárni a nyilvánosság elől.

Alexandria Káitbej erődjéből
Alexandria Káitbej erődjéből

A könyvtárban barangolva alaposan megéheztünk, így beugrottunk két csirkés szendvicsért a népszerű egyiptomi gyorsétterem-lánc, a Gád egyik üzletébe. A parton lábat lógatva megettünk őket, aztán elsétáltunk a Káitbej-erődhöz, ami az Alexandriai-öböl túlsó végén áll. El-Malik el-Asraf „a legnemesebb király” Káitbej mameluk szultán pontosan az egykori Fárosz romjainak helyén építtette fel a XV. században. A Fárosz az ókori világ hét csodájának egyike volt. 150 méter magas volt, és a tetején Zeusz szobra állt. A világítótornyot csak a Gízai Piramisok élték túl a hétből. Földrengés döntötte le a XIV. században, darabjai a Földközi-tenger fenekén vannak. Az erődben nézelődve hirtelen mi lettünk a helyi turisták fő látványossága, és sorban elkezdtek velünk fotózkodni.

Hazafelé benéztünk az el-Murszi Abu el-Abbász mecsetbe, ami a helyi halászok és tengerészek védőszentjének, egy XIII. századi andalúziai sejknek állít emléket. Külön-külön néztük meg, mert férfiak és nők csak más-más ajtón léphetnek be, és odabenn is el vannak választva. Amikor már úgy gondoltam, hogy ideje Adri után néznem, átsétáltam a női kapu elé és vártam. Talán egy gondnok megkérdezte, hogy kire várok, és mondtam neki, hogy a feleségemre, mire visszament és zseniálisan kiküldött nekem a mecsetből egy arab lányt. Amint meglátott, ő is visszament, és szólt most már az igazinak, Adrinak. A mecset környékén valami nagy rendbontás lehetett a közelmúltban, mert minden törmelékes volt.

Útközben volt egy incidensünk pár szemtelen utcagyerekkel, akiket néhány helyi értelmesebb oltott le. Mögöttünk jöttek és beszólogattak, meg gúnyolódtak, jókat nevetgélve. Ezt meguntam és hirtelen megálltam, mire két idősebb arc közbelépett. Ezekkel az idős, elegánsan felöltözött emberekkel együtt fog eltűnni a kultúra is Egyiptom utcáiról. Elkezdtek egymással ordítozni az utcán, majd elkergették a balhét kereső kölyköket. Nekünk azt tanácsolták, hogy ne akarjunk az ilyenekkel szót érteni, máskor egyszerűen menjünk át az út túloldalára.

az el-Murszi Abu el-Abbász mecset kupolája
az el-Murszi Abu el-Abbász mecset kupolája

Hasonló helyzetben voltunk egyszer Addisz Abebában is. Ott nem volt senki más rajtunk kívül abban az utcában. Akkor éppen azt tettük, amit most tanácsoltak.

Egy görögös étteremben, a Calitheában vacsoráztunk meg a parton, ahova előző este az utcáról csábítgatott egy kedves pincér. Rendben volt a hely, csak kicsit huzatos volt az esti lehűlő időben. Végig nyitva volt a bejárati ajtó, mert úgy invitálták befelé a vendégeket. Én kiválasztottam egy friss halat a jégről, és azt süttettem meg. Adri meg csirkét kért, de ő is halat kapott.

Késő este Ahmed, egy jó fej fiú, aki valamilyen rokoni szálakkal kapcsolódik a szállodához, lebeszélt róla, hogy holnap Rosettába menjünk. Azt mondta, nincs ott semmi látnivaló. Helyette a közeli Montazah-palotát, az egyiptomi királyok kellemes nyári üdülőhelyét ajánlotta, ahol a helyi fiatalok is bandáznak, és Mari Menaszt, a kopt kolostort. Azt is elmondta, hogy már sört is ivott Montazah-ban, de ezt ne áruljam el a nagynénjének. Kis cetliket írogatott nekem két nyelven, arabul és angolul, hogy kinek mit kell mondani, hogy odajussunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése