Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 14., szombat
Helyszín: Sendi, Szudán

Utazás a sivatagból a szavannába.

Sendi este
Sendi este

Utunk eddigi legporosabb városába érkeztünk, Sendibe. Ahmed Músza tanácsára innen tervezzük felkeresni Meroét, Nagát és Muszawwarát el-Szufrát. A hely nagyon lepukkant, egyetlen ócska és még alkudozással is drága szállodája van a Nílus-parton, ami olyan, mint egy szocreál üdülő, és az emberek úgy néznek ránk, mintha még sose láttak volna európait.

Délelőtt egy kisbusszal átszeltük a Bajjúdai-sivatagot Kerima és Atbara között. A Bajjúdai-sivatagot inkább félsivatagnak, sőt helyenként már szavannának nevezném. Néhány területen egészen dús fű nőtt, sőt cserjék, majd elszórtan fák is megjelentek, a „réteken” tevék és más állatcsordák legelésztek. Üdítő látvány volt két hét kopár sivatagi táj után. Lehet egyébként, hogy ez csak amiatt van, hogy közvetlenül az esős évszak után járunk. Az időszakos Atbara-folyó is hatalmasra volt duzzadva, amikor átmentünk fölötte. Először azt hittem, hogy újra átmentünk a Níluson. Az Atbara-folyó a Nílus utolsó mellékofolyója. Innen még több, mint 2500 kilométert tesz meg a Nílus a Szaharában, mire eléri a Földközi-tengert, anélkül, hogy bármilyen folyóból vagy esőből utánpótlást kapna.

Az atbarai pályaudvaron megebédeltünk, majd ránkakadt egy segítőkész riksás. A riksát errefelé egyébként úgy tűnik, hogy arabijjának is hívják, meg a szokásos tuk-tuknak. Ez a riksás elvitt minket pénzt váltani, az eddigi legjobb árfolyamon, ami több, mint 1,6-szorosa volt a hivatalosnak. Százdolláros címleten kívül mást nem nagyon váltanak. Út közben elmondtam neki, hogy sokallom a minibuszos korábbi ajánlatát, mire elvitt minket a pályaudvarra, ahol fejenként másfél font belépőt kellett fizetni, de a minibusz töredékéért vettünk buszjegyet. A minibuszos meg talán azóta is várja, hogy visszaérjünk. A busz kínosan lassan érkezett meg Sendibe, és ma már csak vacsoráztunk a piacon. Utánakérdeztem a taxisok között az áraknak Nagába és Muszawwarát el-Szufrába, mert soknak tartottam a szállodában ajánlott háromszáz fontot, de a piacon se sikerült ennél lejjebb tornásznom, sőt először ötszázat mondtak.

Sendi egykor Afrika egyik legfontosabb vásárvárosa volt. Burckhardt, azaz Ibráhím ibn Abdalláh sejk, kétszáz évvel ezelőtt nem értette, hogy a semmi közepén, legalább ezer mérföldre minden civilizációtól, hogy lehetett itt kapni indiai fűszert és szantálfát, németországi kardot és botorvát, kordofáni nyerget és bőrt, génuai és velencei papírt és gyöngyöt, egyiptomi ruhát, fazekat, kosarat és szappant, dongolai lovat és etiópiai aranyat és rabszolgát. Azt is leírta, hogy az arabok számára legértékesebb rabszolgák a fiatal etiópiai lányok voltak szépségük miatt. Sendi fénykorának az egyiptomi Iszmáíl pasa hódításai vetettek véget, aki Kartúmot tette meg a Szudán székhelyének a Fehér- és a Kék-Nílus összefolyásánál.

A szálloda teraszáról nézelődve ma is hihetetlennek tűnik, hogy Sendi egykor ilyen virágzó város volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése