Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 17., kedd
Helyszín: Kartúm, Szudán

Szudáni kalandok.

homokvihar után Meroéban
homokvihar után Meroéban

Kalandosra sikerült a meroéi kirándulás. A hőség csökkenésével tegnap késő délután felkerekedtünk közelebbről is megnézni a piramisokat. Alighogy odaértünk, a távolban homokfelhőre lettünk figyelmesek. Aztán hirtelen egy villám csapott bele a mellettünk álló piramisba. A homokvihar olyan gyorsan ért el hozzánk, hogy a fényképezőgépet sem tudtam időben eltenni.

Ammo Hamiddal, egyik társával, Musztafával és a félnótás fiúval, akinek csúnyán szétálló fogai voltak, és folyton minket bámult, miközben egy öthúros egyszerű hangszeren pötyögött, a ghaffír viskójába húzódva néztük végig a homokvihart. A homok azonban így is mindenhova elért, még a nadrágunk zsebeibe és az orrunkba, fülünkbe is.

Később alábbhagyott a vihar, és gyönyörű képeket készítettem napnyugtakor, majd Ammo Hamid és Musztafa is hazament, szamárháton. Ammo Hamidnak nem volt kifogása az ellen, hogy ott töltsük az éjszakát, csak annyit mondott, hogy éjszaka ne világítsunk a piramisok közelében, mert arra előjönnek a közeli rendőrök.

Mi maradtunk aludni, ám hamarosan újabb felvonása következett a homokviharnak, és erre hivatkozva a félnótás, kíváncsi fiú is a nyakunkon maradt. Úgy tűnt, hogy velünk akar éjszakázni, aminek nem örültem túlságosan.

Még a teljes sötétség előtt váratlanul megjelent a semmiből három szudáni rendőr, akikkel bizonytalanul ugyan, de elmentünk egy jobb helyre, a közeli sivatagi őrsre aludni. Kérdésemre, hogy „van-e ott ágy”, „فيه سرير؟”, igen volt a válasz, és ez túl csábítóan hangzott az őrbódé homokviharos verandájához képest. Nagyon jól jártunk, hogy jöttek. Egész éjjel tombolt a vihar, és a „szobánk”, ami inkább egy kamrára hasonlított, huzatos volt, de tényleg kaptunk két alap „ágyat” és hozzá pokrócot. A rendőrök vendégszeretete határtalan volt, saját helyüket adták át nekünk, ők maguk pedig kívül, a homokviharban éjszakáztak. Eső csak keveset csöpögött.

reggeli túrán Meroé piramisainál
reggeli túrán Meroé piramisainál

Reggel korán leléptünk, hogy napkeltekor már a piramisoknál fotózzunk. Addigra elmúlt a vihar is. Meroéban kisebbek a piramisok, mint az egyiptomiak, a sírkamrák pedig nem a piramisok belsejében, hanem azok alatt vannak. Egy XIX. századi olasz kincsvadász ezt nem tudta, és lerobbantotta a piramisok jó részének tetjét, teljesen feleslegesen. Mindegyikhez hozzáépítettek egy halotti kápolnát is.

Róma hanyatlásával és a római kereskedelem eltűnésével Núbia is összeomlott és eltűnt a történelem színpadáról.

A mai ghaffír meglepetésre egy hölgy volt. Mire megérkezett Meroéba, mi már éppen távoztunk is. Megnyugtattuk, hogy tegnap Ammo Hamidnak már kifizettük a belépőt, amit széles mosollyal nyugtázott, és jó utat kívánt. Az Atbara-Sendi országúton megállt közeledtünkre egy kamionos, aki felajánlotta, hogy elvisz minket Sendibe. Port Szudánból tartott Kartúmba. Nagyon fárasztó utunk volt vele. A fickó lassanként kiidegelt a buta szövegével, és 40-60 km/h sebességével. Mesélt Etiópiáról is, amikor megtudta, hogy az a végcélunk. Járt már ott kamionnal, és az egyetlen, amit mondani tudott róla, hogy jó ország, mert van ott whisky és madám. Az út Sendibe egy örökkévalóságnak tűnt, és több rendőri ellenőrzőponton is megállítottak.

taxi Kartúmban
taxi Kartúmban

Sendiből busszal jutottunk Kartúmba, ahol a busz hosztja segített nekünk taxit alkudni. Szudánban is minden buszon van egy hoszt a sofőr mellett, aki nemcsak a jegyet adja és ellenőrzi, hanem italt és ételt oszt az utasoknak és a csomagokat pakolja. Az egyik utas, egy idős néni meg egy tízest nyomott a kezembe, hogy ezzel is segítsen nekünk utunkon. Ez nagyon megható volt. Az utasok bőszen erősködtek, hogy ez egy szívből jövő segítő szándék, nem tudtam nem elfogadni. A kartúmi taxisok már leszállás közben elkezdtek rajtunk és a csomagjainkon marakodni, és üvöltözve ide-oda rángattak minket. A hoszt közbelépett, és az egyikkel harminc fontban állapodott meg nekünk. A taxis már indulás után szólt, hogy ez külföldieknek negyvenet jelent. Szerencsétlenségére aznap emberére talált bennem, mert arabul mondtam el neki, hogy harmincban állapodtunk meg, és ha ez nem tetszik neki, akkor most azonnal kiszállunk. Erre elhalkult, de amikor megálltunk, még egyszer bepróbálkozott. A nevelő szándékú elvem pedig Egyiptom óta változatlan: aki próbálkozik, annak nem jár baksis.

A Dubai Hotelben, miután sikerült megállapodni az árban, egy hatalmasat fürödtünk végre, a zuhanytálca megtelt homokkal. Újjászületve egy jót vacsoráztunk, Adri csirkét, én kebabot, frissen facsart mangó- illetve narancslével.

Este leadtuk a sok koszos ruhánkat mosatni. Rövidesen Adri fehérneműit vissza is hozták, azzal, hogy férfi a mosóember, akinek a szabályok szerint nem szabad női holmikat érintenie. Mosónő meg nem volt.

A maradék időben pihentünk, mert előző este nem aludtunk túl jól a sivatagi rendőrőrsön.

Míg Adri szundikált, én megtervezgettem a holnapi Kartúmi városnézésünket, és hosszú utunkat ezután Etiópiába.

1 megjegyzés:

  1. Névtelen28/4/17

    Jó olvasni a történeteteket! Köszi.

    VálaszTörlés