Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 11., szerda
Helyszín: Szoleb, Szudán

Sivatagi pihenő.

vályogház szállásunkon Szolebben
vályogház szállásunkon Szolebben

Ma van a Kürthy haverom születésnapja. És a new yorki merénylet tizenkettedik évfordulója.

Az egész napot pihenéssel töltöttük Szolebben, ebben a Nílus-parti faluban, a sivatag közepén. Adrinak fájt a hasa, és délig talpra sem bírt állni. Nem volt nehéz úgy dönteni, hogy plusz egy napot maradunk.

A szolebi templom egyike azoknak, amiket az egyiptomiak építettek Núbiában, amikor ellenőrzésük alá vonták a Kr. e. XV. században. A templom hasonló volt a lukszorihoz, mindkettőt Amenhotep fáraó építtette. Az idő alaposan megviselte, de a hangulata felülmúlhatatlan. A romokon kívül nincs itt semmi, csak mi, a sivatag és a Nílus.

Napkelte előtt keltem, és készítettem pár képet az ókori templomról. Nem tudom, hogy Ahmed értem jött-e, vagy csak éppen arra járt, de együtt jöttünk vissza, és megreggeliztünk. Ez Núbiában csak teát és egy kis kekszet jelent. Ízesítő gyanánt cukrot és mentalevelet kínáltak hozzá. Az igazi reggelit csak 9-10 óra körül eszik, ami ezúttal adisz, azaz lencse volt kenyérrel, kiszrával, amit újra az elengedhetetlen tea követett. Adri ekkor még nem tudott felkelni, csak egy kis teára jött ki hosszas noszogatás után. A háziak arra a következtetésre jutottak, hogy Adri hasa a mosatlan datolya miatt fáj, amivel a falusiak kínáltak tegnap, és minél több teát és mentalevelet próbáltak vele itatni.

A verandán üldögélve, az időt elütve, Ahmednek megmutogattam utunk eddigi képeit, amit nagy érdeklődéssel fogadott. Arra jutottam, hogy bármerre járnak az utazók a világban, mindenhol csak önző módon megismerni, kapni szeretnének, ellenben ők maguk nem sok betekintést kínálnak cserébe a saját életükbe és világukba, ami pedig a helyieket ugyanúgy érdekelné. Kár, hogy nem hoztunk magunkkal otthon készült képeket.

a családfő, Mohamed Hámid bácsi
a családfő, Mohamed Hámid bácsi

Képnézegetés közben Ahmed elejtette, hogy minden szerdán elmegy egy vagy több karaván a falu határában a sivatagban. Alighanem a híres dárfúri tevéket viszik erre eladásra Egyiptomba. Abu-Szimbel környékén, nem messze az egyiptomi-szudáni határtól láttunk egy karantént, ahova az országba érkező szudáni tevéket legelőször viszik. Mégis van tehát szárazföldi határátkelés Egyiptom és Szudán között. És akkor eszembe jutott, hogy ma éppen szerda van! Így ezután óránként kisétáltam a rekkenő hőségben a falu szélére a horizontot kémlelni, hátha meglátok egy karavánt a sivatagban, amint megy Egyiptom felé. Érdekes látnivaló és fotóstéma lett volna, de sajnos egy se jött. Már a délután közepén jártunk, amikor mondta Ahmed édesanyja, hogy már tegnap elmentek.

A negyven napos út, a híres Darb el-Arbaín az egyik utolsó megmaradt karavánút a Szaharában, ami Dárfúrt köti össze az egyiptomi el-Khárga oázissal. Már Hérodotosz is írt róla, és még ma is évente több tízezer tevét hajtanak végig rajta. Korábban nem a tevék voltak a karavánok árucikkei, hanem csak a szállítóeszközei. Sokkal értékesebb árut szállítottak, rabszolgákat. Ezen kívül a rinocérosz szarv, a strucctoll és a gumiarábikum volt kelendő.

Késő délután, amint Adri jobban lett, elsétáltunk a Nílus partjára. A falvak itt is úgy épültek, mint Egyiptomban. Közvetlenül a Nílus partján az öntözött földek vannak, majd beljebb a falvak lapos házai következnek, és ezután már csak a végtelen sivatag. A termékeny földek hol szélesebb, hol keskenyebb sávban követik a folyót.

Az ókor óta sokáig senki semmit sem tudott erről a földről, ahol a Nílus egy nagy S alakot ír le a sivatagban. Eddig már Napóleon sem üldözte az Egyiptomból elkergetett mamelukokat, akik a közeli Dongolában találtak menedéket. Csak 1813-ban a svájci Johann Ludwig Burckhardtól értesült először a világ erről a vidékről, aki Ibráhím ibn Abdalláh sejk álnéven járta a világot. Őt is hamar visszafordították a harcias saigijja arabok.

víztároló agyagedények
víztároló agyagedények

Nem könnyű elviselni ezt az éghajlatot. Kora délután hőmérő híján lázmérővel 38,2 fokot mértünk az árnyékban. Az embernek moccanni sincs kedve. Ezért sem volt nehéz úgy dönteni, hogy csak holnap hajnalban indulunk tovább, bár dél körül már jobban lett Adri. Nagyon sok vizet izzadunk észrevétlenül a száraz sivatagi levegőn, és nagyon sokat is iszunk. Észrevétlenül, mert azonnal elpárolog minden, így soha nem hagyunk izzadtságfoltokat, kivéve, ha a testünk valamely felülete nem érintkezik a levegővel, például ha hátizsákot cipelünk. Ilyenkor a hátizsák alatt pillanatokon belül teljesen beizzadunk. Viszont amint levesszük a hátizsákot, ez néhány másodperc alatt meg is szárad. Csak a ruháinkon hátramaradt sófoltok utalnak arra, hogy mennyire sokat izzadunk. Olvastam Balázs Dénes egy könyvében, hogy német kutatók úgy hűtötték a sört a Szaharában, hogy nedves vécépapírba tekerték. A párolgás köztudottan hűt, és mire a papír megszáradt, a sör is lehűlt. Azt is olvastam, hogy az oázisokban mindig kissé hűs a tavak vize, ugyanezért. És ezt a jelenséget használják ki a núbiaiak is, amikor a vizet nagy agyagedényekben tárolják. Az agyag egy kicsit engedi párologni a vizet, amitől az hűs marad.

A szánk annyira száraz, hogy az ajkaink felrepedeztek és időnként fel is szakadnak. Képtelenség annyi vizet inni, hogy jól hidratáltak maradjunk. Amikor le akartam tisztítani egy makacs foltot az objektívem UV-szűrőjéről, egyszerűen nem tudtam bepárásítani a leheletemmel, bárhogy próbálkoztam, így inkább megnyaltam. Nincs már pára a leheletemben, vagy rögtön elillan a sivatagba, amint kifújom.

Ebéd egyébként délután három felé volt, nyúlósra készített okra egy puha kenyérben, gurászában felszolgálva, a szokásos teával. A vacsora még ez után fog következni.

szellős hálószobánk
szellős hálószobánk

Már bekapcsolták a generátort, ami este pár órára ellátja árammal a házat. Ilyenkor mindenki a tévé előtt ül az udvaron, mint amikor mi gyerekként egy jobb rajzfilmet találtunk. A családfő, Mohamed Hámid bácsi, Ahmed, és mi ketten vendégek egy asztalnál kapunk helyet, a család nőtagjai mellettünk egy szőnyegen ülnek. Odahaza nem hordanak kendőt, csak ha imádkoznak, vagy ha kimennek az utcára.

Mivel itt az eső szinte ismeretlen, az ágyakat éjszakára kihúzzák az udvarra, ahol kellemesen szellős a klíma. Mi is követjük példájukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése