Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 3., kedd
Helyszín: Lukszor, Egyiptom

„No hassle.”

Karnak felé ügetve Lukszorban
Karnak felé ügetve Lukszorban
Mára hagytuk a Nílus jobb partját, Karnakot és Lukszort.

Karnakot még tegnap este leszerveztük Tajjibbal: reggel hatkor a recepción vár a motorcsónakos fiú, aki átvisz minket a Níluson, ahol már vár a fiákeres, aki elvisz minket Karnakba, megvár, és visszahoz Lukszorba. Még az árakat is előre tisztáztuk. Minden klappol.

Nos, reggel hatkor nem várt senki a recepción. A recepciós mélyen aludt galabijjájába burkolózva a padon, a motorcsónakos fiúnak nyoma se volt. Diszkréten oldalbaböktük a jóembert, aki rögtön a fejéhez kapott és bősz telefonálgatásba kezdett. Félórás késéssel ugyan, de végül csak működött a dolog. Még kellemes kora reggeli időben indultunk, kár, hogy eddig nem így szerveztük a napjainkat. Az idő itt reggel kilencig, majd napnyugta után elviselhető. Az elviselhető itt azt jelenti, hogy harminc fok alatt.

Karnak Lukszortól két kilométerre északra fekszik. Normál körülmények között a romok Egyiptom kettes számú látnivalójának számítanak a gízai piramisok után. Összesen több, mint száz hektáron három templomkomplexum van, Ámon, Mut és Montu isteneké. 1300 éven keresztül használták és szépítették, ami már önmagában is szinte hihetetlen. Az ókorban a területet Ipet szutnak, azaz kiválasztott helynek hívták.

az Ámon-templom oszlopcsarnoka
az Ámon-templom oszlopcsarnoka

A karnaki Ámon-templom valamiért nem volt olyan lenyűgöző számunkra, mint Medinet Habu. Az egyetlen igazán hatásos része a nagy oszlopcsarnok volt. Azt olvastam, hogy érdekes módon Vivant Denon, a napóleoni hódító hadjárat egyiptológusa se rajongott Karnakért, amit akkor még félig elborított a sivatag homokja. Ő volt az egyik első újkori tudós aki erre vetődött. Vezetőnk se akadt ezúttal, talán még túl korán volt nekik. Karnak után úgy döntöttünk, elég is volt a templomokból, így a lukszori templomot kihagytuk.

Kilencre visszaértünk a szállodába, ahol már várt a reggeli, és a hőség beköszöntével hosszú pihenésre szántuk el magunkat. Kicsit már kezdtünk kimerülni az állandó hőségtől. Az ebédről teljesen leszoktunk, senkinek sincs kedve olyankor enni. Adri folyton fáradt, és fájnak a csontjai, néha szédül. Azzal viccelődünk, hogy csonttöréses láza van, otthon ugyanis azt mondta az orvos az indulás előtt, hogy a Nílus mentén Kartúmig malária ugyan nincs, de helyette előfordul a csonttöréses láz, más nevén Dengue-láz.

Délben összeszedtük magunkat, és visszamentünk Lukszorba megnézni a mumifikációs múzeumot Adri kedvéért, ami kettőkor bezár. A múzeum nem túl nagy, de annál érdekesebb. Bemutatja a mumifikálás folyamatát, eredeti eszközökkel és tárgyakkal illusztrálva, és persze a végeredménnyel, egy jó állapotban megmaradt múmiával és koporsójával.

Hazajöttünk, majd négy körül újra átmentünk a komppal pénzt felvenni, mert az elmúlt napokban alaposan a tárcánk mélyére nyúltunk. Túl sok a látnivaló, drágák a belépők, átlagosan mindenhova fejenként száz font, és persze sok a baksis. Ennek véget kell vetni.

Adri csonttöréses lázzal a Nile Valley-ben
Adri "csonttöréses lázzal" a Nile Valley-ben

A délutáni lukszori látogatásunkra már kezdett dühíteni az, ami a városban folyik. Mintha egész Lukszor kettőnkből szeretett volna megélni. Csónakosok, felukkások, taxisok, fiákeresek és önjelölt idegenvezetők özönlöttek el minket és követték minden lépésünket. Alig tudtam biztonságosan pénzt felvenni, mert valaki mindig csüngött rajtunk. Egyre durvábban kergettem el őket. Mind azzal távozott, hogy „no hassle”, „sorry for hassling”, vagyis „bocs, nem akartalak zaklatni”. De a legpofátlanabb az volt, aki odajött hozzánk azzal, hogy látta, hogy nem hagynak minket békén a többiek, és ő csak egy jó tanácsot szeretne adni. Meghallgattuk hát. Ha valakit le akarunk vakarni, azt kell mondani neki, hogy „la’ sukran”, azaz „nem, köszönöm”. Ez eddig tiszta sor. Ezután vidáman felajánlotta, hogy van egy fiákere, amivel elvisz minket a piacra, mert ott most éppen van valami megmozdulás, és ezúttal ő ragadt jól a nyakunkon. Gyorsan teszteltük is a „la’ sukrant”, de már első alkalommal se működött. Végül közölte, hogy ha nem megyünk vele, akkor legalább adjunk neki valamennyi pénzt, hogy el tudja tartani a családját ezekben az ínséges időkben. Ezt sajnos nagyon sokszor hallottuk ma.

Hazafelé a boltban vizet vettünk. Ezúttal nem a tegnapi bácsi volt az eladó, hanem két fiatal lány. Egy nap alatt érdekes módon kétszeresére kúszott fel a víz ára. Láthatóan nehéz volt nekik kitalálni, hogy mennyit is merjenek kérni a két betévedő európaitól.

Este, rövid internetezés után ismét egy jót vacsoráztunk Tajjib női családtagjai jóvoltából. Saorma és tagine volt a menü, elmaradhatatlan kedvenc italunkkal, a guavával. Lefekvés előtt megbeszéltük a részleteket holnapi asszuáni utunkról, ahol várni fog minket Mahmúd, aki már foglalt is nekünk helyet a vasárnapi szudáni kompra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése