Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 4., szerda
Helyszín: Asszuán, Egyiptom

Mahmúd, a núbiai.

a Nile Valley motorcsónakja Gezíra és Lukszor között
a Nile Valley motorcsónakja Gezíra és Lukszor között

A mai nap utazásról szólt. A nagy meleg hamar rászoktatott minket arra, hogy dolgainkat a reggeli órákra időzítsük. Napkeltére, hatra kértük a reggelit és háromnegyed hétre már ki is fizettük a szobát. Szép baksist hagytam a személyzetnek a szálloda egyetlen vendégeinek nyújtott figyelmességükért, amit nagyon megköszöntek.

A Nile Valley csónakosa átvitt minket a Níluson Gezírából Lukszorba, és a megbeszéltek szerint átadott minket egy taxisnak. Tajjib még felhívott a csónakos telefonján, és elmondta, hogy a taxisnak adjak húsz fontot, az asszuáni minibusz pedig fejenként huszonöt font lesz, és adjak neki még egy ötöst, hogy odafigyeljen a csomagjainkra, és hogy használjuk a telefonját Asszuánban, ahol majd fel kell hívnom Mahmúdot.

Már a taxisnak is nehezére esett a megfelelő összeget visszaadnia, de most már ragaszkodtam hozzá. Azt az elvet kezdtem el követni, hogy örömmel adok egy kevés baksist bárkinek, aki megérdemli, de senkinek sem adok egy piasztert sem, aki trükközni próbál. A taxis még megkereste nekünk az asszuáni kisbuszt, mielőtt kirakott volna.

A kisbusz eleinte a Nílus mentén haladt, ahol megfigyelhettük a vidékiek életét. Az út nagy részét később a nyugati sivatagi úton tette meg, amit a hadsereg épített, és elkerüli az összes lakott települést.

Asszuáni belépőnk zűrzavaros volt. Tajjib jóvoltából és a sofőr pechére tudtuk a minibusz díját. A sofőr először nem adott vissza a százasomból, sőt százhúszat kért. Majd leengedte hatvanra, amit az időközben összeverődött, hőzöngő tömegből többen is megerősítettek, olyanok, akiknek cseppet sem volt bizalomgerjesztő az ábrázatuk. Ezen kiakadtam, és az eltervezett baksis helyett az utolsó piaszterig visszaköveteltem a maradék tízest is. Odáig fajult a vita, hogy az út során először, Adrinál is elszakad a cérna és a tömeget túlkiabálva rendőrrel fenyegetőzött. Ez még engem is jól meglepett. Mindeközben mindenki felénk tolult, és némelyik taxit vagy szállodát ajánlgatott, míg mások a sofőr igazát hajtogatták.

Egy különösen szimpatikus alak a pár perc alatt, amióta megérkeztünk, először felháborodva győzködött, hogy a minibusz ára fejenként hatvan font, majd, mikor kiderült, hogy mégsem, ugyanilyen meggyőződéssel állította, hogy harminc. Próbált ránk sózni taxit is, majd amikor elmondtam neki, hogy nem kell, mert egy Mahmúd nevű ember hamarosan értünk jön, pökhendien könyökkel nekitámaszkodott a minibusznak, és azt mondta, hogy ő Mahmúd. Miután pedig már később beszéltem telefonon a valódi Mahmúddal, még meg akarta mutatni nekünk, hogy hol várjuk meg őt. Ekkor felvilágosítottam, hogy ugyan nem gondolhatja komolyan, hogy miután tíz perc alatt legalább négyszer próbált félrevezetni, még kérünk a segítségéből, és, hogy nem hiszem el már egyetlen szavát sem, mert nem bízok benne. Erre elhalkult.

Egyetlen megbízható embert láttam a pályaudvaron, egy nagydarab afrikai beütésűt, aki egy kis pult mögött ült, és akinek a sofőrök leadták a pénzt. Mindenki más segítségét visszautasítva, arabul mondtam el neki a mondatot, amit Tajjib írt fel nekem még tegnap este: „لو سمحت ممكن أتصل من تلفونك؟”, azaz „megengedi, hogy beszéljek a telefonjáról?” Első értelmes és sikeres arab beszélgetésem volt. Gáláns volt, még az ötöst se fogadta el cserébe, amit átnyújtottam neki, és szívessége jeléül a mellkasára tette a jobb kezét.

hangulatos szállásunkon a núbiai faluban
hangulatos szállásunkon a núbiai faluban

Mindenkit lerázva, Mahmúdot a pályaudvar teázójában vártuk meg. Elsőre egy csendes, ápolt és jó modorú ember benyomását tette, olyanét, amilyenre Tajjib ajánlása után számítottunk. Együtt megvettük a szudáni kompjegyeket Mr. Szálehtől a Nile River Transport Corporation irodájában, akivel még Budapestről emailt váltottam a menetrenddel kapcsolatban. Még emlékezett rá. Első osztályra sajnos már nem volt hely, ami azt jelentette, hogy a dekken, a csillagok alatt kell éjszakáznunk, de kaptunk egy ígéretet Mr. Szálehtől, hogy ha valaki esetleg lemondja, akkor majd gondol ránk. Ezután Mahmúd elvitt minket a szállásunkra a núbiai faluba a Nílus nyugati partján, Asszuánnal szemben, ahol igazán kedves emberekkel találkoztunk. A szállás maga egy tágas núbiai magánház, konyhával, étkezővel, nappalival, ahol kaptunk egy szobát fürdővel.

Az ókorban Szüéné őrizte Egyiptom déli határait. Nem sokkal Szüéné fölött volt az első katarakta, aminek félelmetes, zuhatagos vizei lehetetlenné tették az egyiptomiak számára a hajózást a városon túl. Azt gondolták, hogy a katarakta a Nílus forrása, amelynek vize egy föld alatti barlangból tör a felszínre, és ebben a barlangban lakik Hápi, a Nílus áradásának istene, krokodil istenekkel és béka istennőkkel. Itt végződött Egyiptom, és a kataraktán túl kezdődött Núbia földje, ahonnan évezredeken át az arany, az elefántcsont, és a rabszolgák érkeztek Szüéné piacára.

a Nílus Asszuánnál
a Nílus Asszuánnál

Az ókori Szüénét ma Asszuánnak hívják, és ma is Egyiptom legdélebbi városa. Még megvan az első katarakta a város fölött, amit ma szép dallamosan Sallál el-Awwalnak neveznek, bár már nem olyan félelmetes, mint régen, ugyanis a katarakta fölött épült két hatalmas gát. A gátak bizonyos értelemben ma is a Nílus forrását jelentik Egyiptom számára, úgy mint régen Hápi barlangja.

Réges-régen a tudós Eratoszthenész megfigyelte, hogy egy szüénéi kútba a nyár közepén a nap sugarai függőlegesen sütnek be, és nem hagynak árnyékot. Ez alapján zseniálisan arra jutott, hogy Szüéné pontosan a Ráktérítőn fekszik, mi pedig arra, hogy Asszuán éghajlata igencsek forró. Asszuánban olyan meleg a tél, mint nálunk a nyár, a nyár pedig ennél 15-20 fokkal melegebb, az eső szinte ismeretlen vendég. A víz és az élet egyetlen forrása ma is a Nílus.

Asszuánnál kezdődik Núbia, amit ma kettévág az egyiptomi-szudáni határ. Évezredes falvaik többségét elárasztották a gátak, hagyományos kultúrájuk eltűnőben van. Nyelvüket még beszélik, de már arabul írnak. Mi most egy ilyen, núbiaiak lakta faluban alszunk.

A szállás udvarán a szellős árnyékban pihenve Mahmúd délután számos kirándulást kínált, de az árai félelmetesen magasak voltak. Végül egy félnapos felukkázásban állapodtunk meg vele, hogy valahogy ellentételezzük szolgáltatásait, amit a kompjegy vásárlása kapcsán tett, de a nevetségesen drága ebédet már nem kértük hozzá. Kedvesen felajánlotta, hogy estére bevásárol nekünk mangót, persze nagyvonalúan felszámolta az oda-visszaút árát is az asszuáni piacra. Ezen kívül kifizettette velünk az összes költségét annak, hogy eljött értünk a pályaudvarra. Majd, hogy mindent összezavarjon, kijelentette, hogy ha mi nem kértük, akkor majd ő meghív minket a holnapi ebédre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése