Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 21., szombat
Helyszín: Gonder, Etiópia

Könnyed városnézés Gonderben.

a Debre Berhan Szelasszié-templom plafonja Gonderben
a Debre Berhan Szelasszié-templom plafonja Gonderben

A mai napot kényelmesre vettük. Későn keltünk, aztán elidőzve megreggeliztünk a szállodában, aminek az árát tegnap ügyesen belealkudtuk a szoba árába.

Etiópiáról nem sokat tudni odahaza, azon kívül persze, hogy éhínség van meg kopárság. A kétezer méteren fekvő Etióp-magasföld valójában a legnagyobb termékeny terület egész Kelet-Afrikában. A dús erdők borította hegyekből, „Afrika tetejéről” származik a Nílus vizének több, mint kilenc tizede. Az etióp kereszténység ezerhétszáz éves, régebbi, mint a nyugat-európai. Az egykori Abesszínia a leggazdagabb történelmi örökséggel rendelkezik a Szaharától délre, és az egyetlen afrikai ország, amelyiket sose tudták gyarmatosítani. Ennyit a média okosságáról.

Európában a XVII. századig csak a legendákból ismerték, mint „János pap országát”. Az egyik első európai, aki eljutott ide Gonderbe, James Bruce skót utazó volt. Amikor hazatért, Londonban senki sem hitte el meséit, amelyek élő tehenek farából kivágott nyers steakekről, barbár négusokról és sejkekről, gyermek-menyasszonyokról, fekete rabszolgákról és vízi lovakról szóltak.

etióp pap Gonderben
etióp pap Gonderben

Abesszíniát Noé ükunokája alapította és egykor Sábának hívták. Nem sokkal az után, hogy Sába utolsó királynője meglátogatta Salamon királyt Jeruzsálemben, közös gyermekük született, aki később titokban magával hozta apjától a Frigyládát, amit azóta is Akszumban őriznek. Salamon király fiai, az abesszin császárok, vagyis négusok egészen 1974-ig uralkodtak Etiópiában. Azóta meg demokrácia van.

Reggeli után elsétáltunk a közeli Debre Berhan Szelasszié, a „Fényes Szentháromság Hegyének” templomába, aminek lenyűgöző volt a belseje. Ez a legrégebben megmaradt templom Gonderben, amit méhek hada mentett meg a szudáni Mahdi pusztításától. Szép belső festményei közül a leghíresebb a mennyezete, amit nyolcvan kerub arca díszít. Nem véletlenül. Kerubok őrzik az Édenkertet és a Frigyládát, és a négus egykor ide akarta hozni a Frigyládát Akszumból.

Helyi beütésű hamburgert és elengedhetetlen frissen facsart gyümölcslevet ebédeltünk a Habesa nevű gyorsétteremben, majd elsétáltunk a mai napra tervezett második, egyben utolsó látnivalóhoz, a Bazilidész-várhoz, ahol eltöltöttük a délután nagy részét.

Gonder egykor Abesszínia fővárosa volt. A négus, Bazilidész alapította a XVII. században a Szemien-hegység lábánál, 2100 méter magasan, ahonnan az egész környéket be lehet látni, egészen a Tana-tóig, a Kék-Nílus forrásáig. A város fölé emelkedik a magas kőfallal körülvett komplexum, ami hat várat rejt, köztük a Bazilidész-várat. A vár olyan remek erőd, hogy bárhol Európában is lehetne.

a Bazilidész-vár Gonderben
a Bazilidész-vár Gonderben

Itt érdeklődtünk a szemien-hegyi túralehetőségekről, de a kókler idegenvezetők röhejesen magas árat, fejenként ötszáz dollárt ajánlottak. Egyebek mellett ránk akartak sózni egy négynapos terepjáróbérlést is, holott csak egy húsz kilométeres szakaszon lenne rá szükségünk, oda-vissza. Így magunk fogunk elmenni holnap Debarkba, a nemzeti park bejáratához, és ott szervezzük meg kétnapos túránkat. A várban szemtanúi voltunk még egy esküvői menetnek. Egyiptom és Szudán után sandán nézegettük a ribancosan öltözött lányokat és a piásan ugrabugráló fiúkat. A csajok ráadásul annál ribancosabban öltözködtek, minél rondábbak voltak. Ma szombat van, és este az utcák is megteltek többé-kevésbé piás alakokkal, ami nem tesz kifejezetten jót a városképnek.

Ittunk ma egy tradicionális etióp kávét a kávé őshazájában. A kávé a XVI. századig az etiópok titka volt. Ezután arab fűszerkereskedők vitték Arábiába és a törökökön keresztül jutott el Velencébe, ahol gyorsan rákaptak az emberek. Este megvacsoráztunk a Habesa Kitfóban, természetesen kitfót, a ház specialitását, ami indzsera darált hússal, enyhén csípősen. Elbeszélgettünk a tulajdonossal, aki azon töri a fejét, hogy hogyan lehetne úgy feldobni Etiópia turizmusát, mint mondjuk Kenyában. Levitt minket a pincébe, ami egy begandzsázott raszta művész műhelye volt. A rasztafárik az utolsó négust, Hailé Szelassziét tisztelik, akinek ez volt az eredeti beve: Rasz Tafari Makonnen.

felszolgálás a Habesa Kitfóban
felszolgálás a Habesa Kitfóban

Nem véletlen, hogy olyan sok mindent hívnak itt „Habesának”. Az amhara Habesa szó ugyanazon az úton érkezett Európába, mint a kávé: Arábiában El-Habesaként, Törökországban Habesisztánként, Európában Abesszíniaként ismerik. Azt a történelmi térséget jelenti az Etióp-magasföldön, ahol a keresztény amharák és más, velük rokon népek élnek. Az átfogóbb Etiópia név csak a XX. század elején terjedt el, amikor az abesszin négusok uralmuk alá vontak több más bennszülött törzset is.

Százával láttunk ma nagymadarakat a városban. Ragadozó madarak és keselyűk köröznek a templomok, várak és hegyek fölött. Kicsi madarakból is nagyon sok fajtát láttunk, de sajnos nem ismerjük fel őket. Adri kedvence egy kis piros madár, a hasán fekete csíkkal, amit állandóan mutogatott az út mellett a szudáni határtól Gonderig. Egyébként már Kartúmtól kezdődően felfigyeltünk a sok madárra, amik a városokban is élnek. Kartúmban, a Nílusok összefolyásánál biztosan láttunk például íbiszt, amit felismerni hajlított csőréről, kócsagot és valami fekete, gólyaszerű madarat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése