Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 15., vasárnap
Helyszín: Sendi, Szudán

Insalláh.

taxival Naga felé a szavannán
taxival Naga felé a szavannán

A sendi hőségben lassan telik az idő, nem sok minden történik, az emberek lusták. A szudáni városok eddig nem tettek ránk túl jó benyomást.

Reggel hétre, azaz napkeltére kértük a reggelit, hogy sok időnk maradjon a környék látnivalóira. Úgy terveztem, hogy délelőtt megnézzük Nagát és Muszawwarát el-Szufrát, késő délutántól napnyugtáig pedig Meroét. Amikor lementünk, reggelinek se híre, se hamva nem volt, ellenben az egyik alkalmazott jóízűen aludt a hallban. Kis hezitálás után felkeltettük, és úgy fél órán belül meg is érkezett a reggelink: rántotta, sajt, dzsem, kenyér és tea, amit kint a teraszon kettesben fogyasztuttonk el. Itt sem tolonganak a vendégek.

Kértem egy taxit Nagába és Muszawwarát el-Szufrába háromszázért, miután tegnap a piacon se kaptam jobb ajánlatot. A taxira közel egy órát kellett várni, így elmúlt annak az esélye, hogy még viszonylag kellemes időben látogathassuk meg a romokat. Már rég megettük a reggelit, és már rég elfogyott a türelmünk, amikor odasétáltam az alkalmazottakhoz, hogy hagyjuk a taxit, majd keresünk másikat, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy már csak öt perc és itt lesz. Még fél óra volt. Ráadásul egy annyira lepukkant autót küldtek, hogy néhány perc után kiszálltunk. A cérna akkor szakadt el, amikor kiértünk az országútra, ahol gyorsabban mentünk, és elkezdett beömleni a por az ablakon. Csakhogy az ablakokat nem lehetett felhúzni, mert le volt törve az összes tekerőkar. Adri szólt a sofőrnek, hogy ez így nem lesz oké, amire az csak vállat rántott, hogy nem tud mit csinálni. Na ez volt az a mozzanat, amikor az én fejem durrant el, és szóltam neki, hogy „azonnal álljon meg, mert nem lesz ez így jó”. Rögtön kiszálltunk, és akartam neki adni egy ötöst az eddigiekért, de nem fogadta el, azzal, hogy ما فيه مشكله, azaz „nem probléma”. Hamarosan találtunk egy másik srácot, aki ugyanerre az útra csak százötven fontot kért.

sofőrünk és a ghaffír Nagában
sofőrünk és a ghaffír Nagában

Naga és Muszawwarát el-Szufra a senkiföldjén helyezkedik el, amit egyetlen tábla jelez a Sendi-Kartúm úton, egy Nile Petroleum benzinkút közelében. Balra mutat, bele az úttalan szavannába, harmincöt kilométerre.

Nagyon hosszú és embert próbáló volt ez az offroad út. Útról igazából nem is beszélhetünk, csak kesze-kusza keréknyomokról, amik közül nekem úgy tűnt, hogy sofőrünk véletlenszerűen választotta ki a megfelelőt. Néha magunkra hagyott minket az autóban és komótosan elsétált a távolban legeltető birkapásztorokhoz útbaigazítást kérni. A szavannai száguldozás során majd’ szétesett a nem ilyen terepre tervezett „arabijja”, ami inkább autót jelent, mint riksát. Egyszer el is akadtunk a süppedős homokban, amit az ár hozott le az esős évszakban, az elmúlt időszakban. Kézzel ástuk ki a kerekeket, és kitépett fűcsomók kerék alá helyezésével értünk el némi tapadást. Hatalmas hurrázásban törtünk ki mindhárman, amikor kipörgő kerekekkel és faroló hátsóval, padlógázon, lendületből átrongyoltunk a futóhomokon! A pusztában egy magányos viskó jelezte, hogy megérkeztünk, és hamarosan előkerült a ghaffír is. A nagai puszta az ókori núbiaiak két legjobb állapotban megmaradt templomát rejti, az Ámon- és az Apademak-templomot. Ma sem tudják, miért itt építették fel, távol a Nílustól és az éltető víztől.

Gebel Barkalt a századok alatt elborította a Szahara terjeszkedő homokja, ezért a núbiai fekete fáraók délebbre helyezék központjukat, Meroéba, ahol akkor még termékeny földek voltak. Amikor a rómaiak elfoglalták Egyiptomot, a déli szomszéddal, Núbiával békét kötöttek, és a római kereskedelem még háromszáz év virágkort hozott Núbiának. Ennek az időszaknak egyik virágzó városa volt Naga.

az Apademak-templom fala Nagában
az Apademak-templom fala Nagában

A semmi közepén álló ősrégi templomok nagyon impresszívek, főleg ami az Apademak-templomot illeti, amit az oroszlánfejű núbiai istennek szenteltek. A falakon Apedemak mellett megjelenik a már jól ismert kosfejű Ámon és sólyomfejű Hórusz is, amint a fáraó, Natakamani, és felesége, Amanitore felajánlását fogadják. Amanitorét afrikai bájjal és széles csípővel ábrázolták. A templom előtt álló „kioszk” egyiptomi mellett római hatásokat is mutat, például korinthoszi oszlopfőket.

A közeli Muszawwarát el-Szufrába nem jutottunk el, mert a sofőrünk egyszerűen nem volt hajlandó elvinni minket az útviszonyok miatt. Egy pillanatra elgondolkodtunk azon, hogy mi történne, ha megemelnénk a kialkudott viteldíjat, de aztán úgy döntöttünk, hogy amúgy is épp elég romot láttunk már, és összpontosítsunk inkább a délutáni Meroéra, Szudán elsőszámú látnivalójára. Ezzel a húzásával mondjuk ugrott a neki szánt baksis, hiába voltunk eddig maximálisan elégedettek vele.

a Nílus a szállodából Sendiben
a Nílus a szállodából Sendiben

Visszaérkezve Sendibe, négyre megbeszéltünk egy másik taxit Meroéba, aminek a szálloda előtt kellett volna várnia minket, ám negyed ötkor még sehol se volt. Mivel már nem volt sok felesleges időnk napnyugtáig, felkerekedtünk és fogtunk egy másikat. Ez, miután beszálltunk, még fél órát szöszmötölt a gumisnál, még kereket is cserélt. Közben már elmúlt öt óra. Kiszálltam, megköszönve az erőfeszítéseit, mert már nem lett volna elég időnk a piramisokra, de akkor még meggyőzött, hogy azonnal indulunk. Ám, amikor ezután beállt a sorba a benzinkúton, maga Allah sem tudott volna visszatartani attól, hogy szó nélkül kipattanjunk a verdából és sarkon forduljunk. Jó, hogy nem értett magyarul! Ezek után hazafelé még külön jól esett, amikor az egyik piaci árus nem túl kedves hangsúllyal az „English! English!” szavakkal próbálta a figyelmünket felhívni.

Szudánban ma is az történik, amit Allah akar. Insalláh.

Este vihar volt Sendiben, csöpögő esővel. Ilyenben útrakelésünk óta nem volt részünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése