Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 24., kedd
Helyszín: Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia

Életünk eddigi legmagasabb hegye.

afroalpin táj Imet Gogo felé
afroalpin táj Imet Gogo felé

Rossz éjszakánk volt. A Gics-táborban, 3600 méter feletti magasságban, még itt, az Egyenlítő közelében is hideg volt, amit csak még hidegebbé tett az, hogy négy napja még a forró Szudánban voltunk. Vezetőnk előző este még azt mondta, hogy a táborban lesz takaró, ami, mint kiderült, valóban igaz, de plusz pénzbe került volna. Még szerencse, hogy Adri kikönyörögte, hogy cipeljük fel a meleg hálózsákjainkat. Ezeket én súlycsökkentés miatt lenn akartam hagyni a Szankaber-táborban. Összesen két kilóval lett volna könnyebb a hátizsákom. Éjszakára összezipzáraztuk őket, hogy egymást is melegítsük. A magasság miatt Adrinak egész éjjel hasogatott a feje. Az ágy egy deszkalapra terített pokróc volt, és borzasztó kényelmetlen. Kornelius-ékkal voltunk egy szobában.

Alig aludtunk, amikor meg igen, a Nemzeti Park Hivatal alkalmazottaival álmodtam. A terepjáró áráról vitatkoztunk, amikor az egyik pisztolyt rántott, és felriadtam.

éberen vigyázó nyomolvasónk
éberen vigyázó nyomolvasónk

Reggel korán keltünk, és hétre a megbeszéltek szerint, megreggelizve készen álltunk az Imet Gogo csúcsának meghódítására. Ám vezetőnk, Marie még kényelmesen teázgatott, ami miatt még fél órát kellett rá várni, mire elindultunk. Nem restelkedtem ezt felhánytorgatni neki, ami megalapozta a mai hangulatot. Napi kétszáz birrért igazán semmit sem tett, amivel a hasznunkra vált volna, sőt inkább hátráltatott minket. Azt hihette, kirándulgatni hoztuk magunkkal. Egyik reggel sem kelt fel a megbeszélt időre, napközben is többször nekünk kellett várnunk rá, amint elcsevegett a helyi haverjaival. Nagyon kevés dolgot tudtunk meg tőle a parkról, és még az élővilágot is magunknak kellett felfedeznünk. Szinte mindig mi hívtuk fel elkalandozó figyelmét, ha állatot láttunk. Alighanem botanikus lehet, mert ellenben minden bokor és fű nevét elmondta amharául, de ez minket sajnos egyáltalán nem érdekelt. Az utat többször magabiztosan eltévesztette, amire a nyomolvasónk figyelmeztette. Még tegnap este Szankaberben a kezembe nyomott egy ismeretterjesztő könyvet a parkról. Véletlenül éppen a vezetők tippingjénél volt kinyitva, az amúgy érdekes könyv. Idegesítő volt az is, ahogy angolul beszélt. Az „igent” az amharák egy csuklásszerű hanggal fejezik ki, ami ahhoz hasonlít, mint amikor valaki megijed. Egy szó, mint száz, nem egy szimpatikus srác. Többször megállapítottuk a túra során, hogy inkább egy öszvért kellett volna helyette bérelnünk, az legalább cipelte volna a cuccainkat.

A nyomolvasónk ellenben, akivel eleinte marcona ábrázata és rongyos ruházata miatt kissé bizalmatlanok voltunk, csendesen tette a dolgát, mutatta az utat, mindvégig figyelt ránk, segített a nehezebb részeken, és mindig ott volt, amikorra megbeszéltük.

amhara földműves Gicsben
amhara földműves Gicsben

A táj eleinte legelő volt, ahova a gicsiek kihajtották állataikat, később pedig afroalpin, a jellegzetes óriás lobéliákkal. A csúcs közelében lenyűgöző sziklás lett a táj, páratlan panorámával, dzseládákkal, szarvasokkal, lammergeierekkel, hollókkal és kicsi, fürjszerű, földön futó madarakkal.

A csúcs a maga 3926 méteres magasságával mindkettőnk számára rekord. Vagy százötven méterrel magasabb Ausztria legnagyobb csúcsánál, a Großglocknernél, ami számomra eddig a top volt. A hegy jellege és az út nehézsége természetesen teljesen más, viszont a magasság az magasság, amit szervezetünk igencsak megérzett. Fejfájás, alvásproblémák, nehezebb cipekedés. Mivel ráadásul az Egyenlítő közelében vagyunk, még jól le is égtünk, annak ellenére, hogy majdnem egy hónapja vagyunk már a trópusokon. Még a szudáni sivatag se volt elég ahhoz, hogy bőrünket megeddze az Etióp-magasföld extrém UV-sugárzásához.

legelő Gics fölött
legelő Gics fölött

A helyi falvak, mint Gics lakóit sajnos már véglegesen megrontotta a turizmus. Mindenki, felnőtt és gyerek pénzt kéreget, vagy egyenesen fotót és pénzt követel. Emiatt nem nagyon tudtuk sem megfigyelni a helyiek életét, sem lefotózni. Viszonyuk a turistákhoz ellehetetleníti azt, hogy meg lehessen ismerni életmódjukat. Ezt mindenki sajnálhatja. Két lábon járó pénztárcák vagyunk csupán a szemükben, akik azért jönnek ide, hogy bármilyen hülyeségért vagyonokat fizethessenek. Komoly szerepe van ennek a kialakulásában maguknak a felelőtlenül viselkedő és gondolkodás nélkül osztogató nyugati turistáknak is. Elefántok a porcelánboltban, akik felforgatják a helyi életvitelt. Ezt a legrosszabb a helyi gyerekek esetében megtapasztalni. A világ bármely pontján könnyű játékra bírni és megnevettetni a gyerekeket, de nem itt. Talán a szüleik nevelik ezt beléjük, nem tudom, de jövedelmezőbb tevékenység számukra a kéregetés és a fotózkodás, akár egyetlen birrért is, mint a földművelésben vagy a legeltetésben való besegítés.

Hallottam, hogy a turistacsoportok intelligens idegenvezetői egyenesen arra buzdítják csoportjaikat, hogy osztogassanak tollakat a bennszülött gyerekeknek, talán valami olyan fantazmagóriával, hogy akkor azok majd tudnak iskolába járni. Aztán éppen emiatt ezeknek a gyerekeknek a szülei inkább kéregetni küldik őket a külföldiek nyakára, mint az iskolapadba. Előfordul, hogy ők még egy toll árát sem keresik meg naponta. Akik meg az ilyen "elefántcsordák" nyomában érkeznek, azok már mozdulni se tudnak a kéregetőktől. Európa és Afrika alighanem nem kompatibilis egymással.

Gitta és Adri az Imet Gogón
Gitta és Adri az Imet Gogón

Az Imet Gogón legalább egy órát eltöltöttünk a tájban gyönyörködve, és régi kedves ismerőseinkkel, Gittával és Korneliusszal beszélgetve. Már hiányzott is ez a fajta könnyed társalkodás, ami azt illeti.

Vezetőnk és nyomolvasónk nagyon szegények. Ruhájuk kevés és az is szedett-vedett. Nyomolvasónk az egész utat egy szandálban tette meg, és a táborokban kinn, a verandán aludt a többi nyomolvasó társaságában. Az elmúlt három napban alig ettek valamit. Vezetőnk két kis darab kenyérrel és egy kevés vízzel indult el a három napos túrára Debarkból. Nem tudjuk, hogy ezen kívül ettek-e még valamit. Mindenesetre, amikor Gittáék a nyomolvasókat is megkínálták a gázfőzőjükön elkészített étellel, azt mohón elfogyasztották. Ők vezető helyett öszvért béreltek, így ilyen luxustárgyakat is fel tudtak hozni.

Nagyon keveset tudnak a világról, ámulva nézték utunk képeit ma este a táborban. Újra a saját életünkből vett képekkel próbálkoztam, hogy ezek is meglássák bennünk az embert a fejőstehén helyett. Nem tudom, sikerült-e, Marie annyit jegyzett meg, hogy szerencsések vagyunk.

Imet Gogóról visszatértünk a Gics-táborba, ahol megebédeltünk, aztán tovább ereszkedtünk a Szankaber-táborba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése