Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 1., vasárnap
Helyszín: Lukszor, Egyiptom

Egyiptom a turisták nélkül.


kellemes vacsoraidőben a Nile Valley tetőteraszán
kellemes vacsoraidőben a Nile Valley tetőteraszán
Lukszorban ma több a vendéglátó, mint a vendég. Mi például ketten vagyunk az egész Nile Valley szállodában. Nagyon barátságosak velünk, és segítőkészek, szó szerint minden figyelmük a mienk. Lukszor sokkal szimpatikusabb eddig, mint Kairó. Még nem tukmáltak ránk semmit, persze mi is felkészültebbek vagyunk.

A jobb időket látott szállodában hetek óta mi vagyunk az első vendégek, amit szemlesütve ismert be a recepciós. Nagyon gyenge erőfeszítés után, már-már szégyenteljesen olcsóra alkudva hatalmas lakosztályt kaptunk, kilátással a Nílusra és az éjszaka még a válság idejében is kivilágított lukszori templomra.

Amikor beléptünk, még az elmúlt hetek vékony sivatagi pora lepte be az erkélyt és a szoba kövét is, amit gyorsan kitakarított egy fiú. Az internet nem működik, állítólag az egész környéken, a hiba az „alexandriai” vezetékkel van. A medence használaton kívül pang, elzöldült vízzel. A válságszemélyzet mindössze három fő, a többiek kényszerszabadságon, a tulajdonosok elutaztak Hollandába. A konyha üres, az egyik alkalmazott odahaza, a feleségével készíttetett nekünk vacsorát. Az viszont nagyon finom volt. Egy kis darab sült csirke és egy nagy lábas muszaka rizzsel. Az alkalmazott, aki egyébként ideiglenesen üzletvezetővé lépett elő, nagyon jó fej. Azon kevés egyiptomiak egyike, akivel üzlet nélkül is lehet tartósan beszélgetni. A nevét sajnos még nem is kérdeztem.

Kairóból végül repülővel jöttünk, bár itt kiderült, hogy a buszok zökkenőmentesen közlekednek. Ez még kairói idegenvezetőnk utolsó bosszúja volt, aki szerint a buszokat útonállók támadják meg, és az egyetlen jó megoldás az lett volna, ha a főnökénél foglalunk repülőjegyet. Taxit rendben találtunk a reptéren. Ötven fontért vitt be Lukszorba a komphoz, a túloldalon pedig, Gezírában, gyalog könnyen megtaláltuk ezt a nagyon jó kis szállodát. Útközben láttuk a megszámlálhatatlanul sok üresen álló és jobb időkre váró fiákert, amit itt calèche-nek hívnak, felukkát és motorcsónakot.

A mai Lukszor az egyiptomi újbirodalom fővárosa, Théba helyén áll, ennek megfelelően a környék tele van látnivalóval, főként templomokkal és sírokkal. Gezira Lukszorral szemben fekszik, a Nílus nyugati partján, útban a királysírok felé, és csak komppal közelíthető meg. Talán ezért jelent a neve „szigetet”.

Mára nem terveztünk semmit, csak pihenést. Elücsörögtünk a Nílusra néző erkélyen, és elkezdtem írni a mai naplóbejegyzésemet. Egy sör jól esett volna, de ma megérett bennem a döntés, hogy ezen az úton, ami nagyrészt muzulmán földön vezet keresztül, nem iszom alkoholt.

Este áramszünet volt Gezírában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése