Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 10., kedd
Helyszín: Szoleb, Szudán

Egy núbiai falucskában.

a szolebi kertek alatt
a szolebi kertek alatt

Váratlanul megállt a mikrobusz a sivatagban és mindenki ránk nézett: megérkeztünk Wawába. Lepakolták a csomagjainkat a tetőről, és barátságos tekintetekkel elköszöntek tőlünk kedves útitársaink. A sivatag közepén álltunk nagy hátizsákjainkkal. Nem messze tőlünk állt néhány vályogház. Elindultunk arrafelé. A falu elsőre elhagyatottnak tűnt, majd később néhány futkározó gyerekkel találkoztunk, akik, amikor észrevettek, kíváncsian, de csak távolról figyeltek minket és integettek nekünk. Egyszer csak utánunk szólt egy férfi és megálltunk. Csak arabul beszélt. Így-úgy elmagyaráztam neki, hogy Szolebbe tartunk, és a kompot keressük. Elvezetett minket a Nílushoz, ami jó fél óra gyaloglásra volt, ahol leültünk a földre, és néhány telefonálás után, újabb mintegy fél óra várakozást követően előkerült egy motoros csónak két férfival. Várakozás közben megmutatta, hogy az ő csónakja is ott áll kikötve, de a lakat kulcsa messze, Dongolában van. Azt nem értettem, hogy hogyan került ilyen messze egymástól a kulcs és a lakat.

Azt is elmondta, hogy nincs itt semmiféle komp. A két férfi átvitt minket csónakjukkal a Nílus túlsó oldalára, és azt mondták, hogy keressük Mohamed Hámidot.

Elindultunk a datolyapálmák és veteményesek között amerre jónak véltük az irányt, és elmentünk a 3500 éves ókori templom romjai mellett is, ami okán lényegében ide jöttünk. Tovább gyalogoltunk, mígnem beérkeztünk egy faluba, ahol egy verandán két férfi magához intett minket, és friss vízzel és datolyával kínáltak. Kicsit megpihentünk, mire kiderült, hogy nem is Szolebben, hanem egy Agúna nevű faluban vagyunk. Átsétáltunk hát a szomszéd faluba, ahol már vártak minket. Teával kínáltak, Mohamed Hámid és családja, majd a fiúk, Ahmed, aki beszélt angolul, körbevezetett minket a faluban. A faluban, amelyet Ahmed nem is Szolebnek, hanem Gordzsának hívott.

a falu fazekasmestere
a falu fazekasmestere

Mindenki kíváncsi volt ránk, örömmel pózoltak a fotóknak, teával és datolyával kínáltak, és próbáltunk kommunikálni egymással.

A faluban minden épület lapos vályogház, jókora belső portákkal. Egy ilyen porta volt Mohamed Hámidé is, ahol megszálltunk. Az ő kapuját könnyű megismerni, mert két krokodilfej díszíti. Tetszett az, ahogy az egyszerű körülmények között is minden feltételt megteremtettek maguknak ezek az emberek.

Napnyugta után holdvilágnál készítettem pár képet a templom romjairól, majd a közös vacsora következett Mohamed családjával, ahol fúlt, taamijját, kenyeret, tésztát és valami édes port szolgáltak fel egy nagy tálon, amit tea és nagycsaládi tévézés követett az udvaron, a csillagos ég alatt.

Szoleb Gábor ötlete volt, és örülök, hogy megfogadtuk a tanácsát. A falu nagy része egyébként már elvándorolt munkát keresve, és Ahmed is ezt tervezi. Most a Kartúmi Egyetemen tanul, de a datolyaszüret idejére haza kellett jönnie segíteni.

Visszamenve az időben, még délelőtt sikerült regisztrálni magunkat Wádi-Halfában, bár nem volt sima ügy. Először azt mondták, hogy elfogyott a matrica, amit beragasztanak az útlevélbe. Aztán Mohamed Husszein, a rendőrfőnök, kitartó munkálkodásunk eredményeként valahonnan egyszer csak előkerített egy friss köteggel. Még egy órányi bürokrácia és fénymásolás, és készen is álltunk Szudán felfedezésére!

az egyiptomi templom romjai Szolebben
az egyiptomi templom romjai Szolebben

Szudán Afrika egyik legérdekesebb országa, azt is szokták mondani, hogy Afrika kicsiben. Nagyon sokszínű ország, a többségi arabokon kívül úgy ötszáz különböző törzs alkotja. Neve, el-Szúdán arabul a „feketék országát” jelenti, egy sokáig meg nem határozott régiót, ahonnan emberemlékezet óta érkezett Egyiptomba a rabszolga és az elefántcsont. Az értékes kereskedelem megszerzéséért az egyiptomi khedíve, Mohamed Ali pasa, és fia, Iszmáíl pasa a teljes Nílust hatalma alá akarta vonni, és a XIX. században sorban meghódította Núbiát, Szennárt, Kordofánt, a Bahr el-Ghazált és Dárfúrt. Egyiptom gyarmata majdnem az Egyenlítőig terjeszkedett. Szudán 1956-os megalakulásakor ezek egyetlen országként kapták vissza függetlenségüket, ami nem meglepő módon azóta is több durva polgárháborúhoz vezetett, mígnem 2011-ben kettészakadt az ország.

Szudán nem örvend túl nagy népszerűségnek a Nyugaton. A jog alapja az iszlám saría, elnökét, Omár el-Basírt háborús bűnökkel vádolják, aki a ’90-es években Oszama bin Ládent is rejtegette, ami miatt Bill Clinton a nem túl dicső, a terrorizmust támogató országok listájára helyezte. Szudán ma a világ egyik legelszigeteltebb és legkevésbé látogatott országa, ami nekünk garancia az emberek igazi vendégszeretetére.

Reggeli után elköszöntünk barátainktól, Gábortól és Gergőtől, és felszálltunk a minibuszra. Nekik még meg kell várniuk a lassabban érkező terepjárójukat, ami még valahol a Nasszer-tó közepén jár. Gáborról időközben kiderült, hogy a Magyar Régész Szövetség elnöke.

Még tegnap este lemondtam a kartúmi szállásfoglalásunkat, ugyanis találtam nyílt wi-fit a Kilopatrában, amire gyorsan mind a négyen rácuppantunk. Az este poénja volt, hogy valaki baleknak, talán a csapzott kinézetű japánnak a roaming mobilnetjét fogyasztjuk. Wádi-Halfa sem az a világvégi hely már.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése