Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 20., péntek
Helyszín: Gonder, Etiópia

Egy különös országban.

kíváncsi amharák
kíváncsi amharák

Vacak volt az éjszaka, egyikőnk sem aludt jól. Én a láz miatt, Adri pedig azért, mert aggódott értem. Nem mintha elviselhetetlen lett volna az állapotom, de a láz sose jelent túl jót. Biztos, ami biztos, elmondtam Adrinak, hogy mit kell tennie, ha esetleg reggel nem tudnék továbbindulni az etióp határ felé. Afrika egyik eldugott sarkában, félúton valahol Szudán és Etiópia között nem ideális az egészségügyi infrastruktúra, ráadásul senki se beszél angolul. Elmondtam neki, hogy hogyan keressen arabul telefont, hogy van az, hogy „a férjem beteg” és az, hogy „kórház”, stb. Ne engedje, hogy egy lepattant helyi kórházban próbáljanak kezelni, láttunk ilyet útközben. Annyi pénz sincs itt, hogy mindenkinek új infúziós tűt kössenek be. Ráadásul pont ezen az egy helyen még a maláriának is ki voltunk téve. Vitessen vissza bárhogy Kartúmba.

Reggelre nyom nélkül múlt el minden nyavalyám. Végignéztem magamon, hogy egyben vagyok-e még, aztán napkeltekor, amikor még mindenki aludt, angolosan leléptünk az Amir Hotelből. A kulcsot csak letettem a recepciós pultra.

Zsúfolt minibuszban, ezúttal háttal ülve vágtunk neki Gallabatnak, az etióp határnak. Utunk a tegnapihoz hasonló, gyönyörű tájon vezetett, ami üde zöld volt, ameddig csak a szem ellátott, így az esős évszak végén. Érdekesnek találtuk a kúp alakú házakból álló helyes falvakat is. Lehet, hogy ilyen szép táj egész Dél-Szudán is?

etióp falu
etióp falu

Dél-Szudán a Föld legfiatalabb országa. Hosszú polgárháborúk után 2011-ben szakadt el Szudántól az egykori Bahr el-Ghazál, Silluk és Equatoria térsége. Equatoria tartománynak egyébként Baker „pasa” volt az első főkormányzója az egyiptomi Iszmáíl khedíve megbízásából. Dél-Szudánt főként fekete nílusi törzsek lakják, akik függetlenné válásuk után azonnal áttértek az arabról a latin írásra, és hivatalos nyelvüknek az angolt választották. Nagy olajtartalékai vannak, ami ebben a pillanatban az állam bevételeinek 98 százalékát adja.

Körvonalazódik bennünk egy Fehér-Nílus utazás, Bakerék nyomdokain, Kartúmból kiindulva, Dél-Szudánon át Ugandába, a Viktória-tóhoz és a legendás Hold-hegységhez, a Fehér-Nílus forrásvidékére. A Fehér-Nílus a Nílus másik nagyobb ága. Igaz, hogy a folyó vizének csak sokkal kisebb részét adja, de hosszabb és stabilabb, mint a Kék-Nílus, ezért ezt szokás a főágnak tekinteni. Egyesek szerint a Fehér-Nílus vize nélkül a Nílus a szaharai szakaszon a száraz évszakban kiszáradna.

A napokban egy másik, kézzelfoghatóbb út is megfogalmazódott bennünk, mégpedig visszatérni Kairóba, és az egyiptomi tapasztalatokkal felvértezve végigjárni a gízai, abu-szíri, szakkarai és dahsúri piramisokat, a delta-vidéket és Alexandriát, teljessé téve ezzel a Nílus végigjárását.

A határátlépés teljesen zökkenőmentes volt, leszámítva az etióp ügynököket, akik hátrányos pénzváltásba és drága minibuszjegybe próbáltak minket belehajszolni. A határon a tisztviselők akkor ébredeztek, amikor mi odaérkeztünk, úgy kilenc körül. A szudáni oldal három fázis volt: „biztonsági ellenőrzés”, vám, és útlevélvizsgálat, ami három különböző épületben történt, az út jobb oldalán, egymástól úgy ötven méterre. Ezután egy kis híd visz át Etiópiába, amin sok ember látszólag mindenféle ellenőrzés nélkül járkált oda-vissza. Például a mi „segítőnk” is, aki végigvezetett minket a határátlépés folyamatán, simán átsétált velünk Etiópiába. Gyanítom, hogy még útlevele sem volt. Az etióp oldal két részből állt: egy útlevélvizsgálatból a híd után az út jobb oldalán, és egy vámvizsgálatból ezzel szemben, a bal oldalon. Főleg fegyvert kerestek.

Vannak önjelölt emberek, akik végigkísérnek az átkelés folyamatán. Nekünk is akadt több ilyen „segítőnk”, akik mindvégig rajtunk csüngtek. Ezekkel észnél kell lenni, mert minden árat az egekbe tornásznak a saját jutalékukkal, kihasználva az utazók tájékozatlanságát. Hamar rájöttünk, hogy amíg ezeket le nem vakarjuk, itt semmit se kapunk meg normál áron.

Be akartam váltani megmaradt szudáni fontjaimat, de amíg kedves „segítőnk” a nyakunkon lógott, sehol sem kaptam jobb ajánlatot másfél birrnél, ami nagyon kevés. Végül kicsit távolabb megláttuk az egyetlen bankot a környéken, de hivatalosan itt meg nem váltottak szudáni fontot. Nem hivatalosan a banki alkalmazottnál 2,3 birrért mindent beváltottam. Az utcai normál feketepiaci árfolyam egyébként elmondása szerint 2,5 lett volna, de nem volt kedvem a macerához. A bankban váltottam még dollárt is, így pár napra megvolt a helyi pénzünk.

„Segítőnkkel” ezután játékba kezdtem, és nem kötöttem az orrára, hogy a dollár mellett a bankban pult alatt szudáni pénzt is váltottam. Szerencsétlen még sokáig vergődött, és újabb és újabb ajánlatokkal rukkolt elő, a végén egészen 2,1-ig feltornászta. Ez az én kis játékom volt vele, cserébe a „kedvességéért”.

út az Etióp-magasföldön
út az Etióp-magasföldön

A gonderi minibusz árára kísérőnk látható közbenjárására százötvenet mondtak. Ugyan egy mukkot sem értettem abból, amit beszéltek, de az eseményekből és a testbeszédből egyből tudtam, hogy ez átverés. Ehhez már nem tudtam jó pofát vágni. Gorombán elhajtottam őt, és egy másik minibuszon máris kaptam egy hetvenes ajánlatot. Aztán amikor már kényelmesen fenn ültünk, beszólt a sofőr, hogy plusz harminc a csomag, amire eldurrant a fejem, azonnal leszálltunk, és visszakértük a csomagjainkat, amik akkor már a tetőn pihentek. Szerencsére minibuszból nem volt hiány. Úgy tűnt, itt mindenki Gonderbe megy. Végül csak akadt egy, aki mindennel együtt hetvenért elvitt minket.

Etiópia elsőre különös ország benyomását teszi. Az amharák, akik ezt az északnyugati régiót lakják, nem a fekete-afrikai népek közé tartoznak, hanem hamiták. Olyanok, mint a manócskák, kinézetükre, nyelvükre és viselkedésükre is. Amikor a falvakban megálltunk, minket meglátva a minibusz oldalához gyűltek a kíváncsi árusok és mások is. Nagyon bájosak, ahogy csoportosan körülvesznek minket, és csak szó nélkül néznek, vagy kölcsönösen bámuljuk egymás különbözőségét, és a végén mindenki nevet. Útitársaink is nagyon aranyosak voltak, ahogy érthetetlenül „csicseregve” kínálgattak minket ételeikkel, ami egyszer valami borsószerű növény volt szárastól, máskor meg magvak, és ahogy folyton átrendeződtek, amikor le- vagy felszállók voltak. Mindig volt még egy hely. Volt, hogy már szinte egymás ölében ültek. Egy fekete lány félig az én ölembe ült. Egy másik nő közben hátul szoptatott. A muzulmán Szudán után sokkoló volt ez a közvetlenség a nők részéről. A lányok kecsesek, jó alakúak, helyes arcúak, és az egyiptomi és szudáni nők után kifejezetten ledéren öltözködnek. Az amharák kicsik, vékonyak, világosbarna bőrűek, és fejük számomra „manószerű”.

indzsera darált hússal
indzsera darált hússal

Az etióp táj gyönyörű, zöld és hegyes, az út melletti falvak viszont nagyon szegényes állapotban vannak. Az emberek mégis boldognak tűnnek, és nagyon barátkozóak egymással. Autót alig láttunk a hosszú úton Gonderig, az utat inkább a juhászok és pásztorok használják. A falvak hosszan az utak mentén épülnek, mint a Fülöp-szigeteken. A szudáni után hűvös az idő, és egyszer egy esőbe is belekerültünk.

Az elmúlt napok fárasztó utazása miatt egy jobb szállodában szálltunk meg Gonderben, és este egy jobb étteremben ettünk. Első tapasztalataink nem túl jók az etióp konyhával. Mindenhez jár a helyi kenyér, a savanyú és ízetlen indzsera. Az indzsera tefből készül, ami valami kölesféle. Ennek lisztjét vízzel és élesztővel három napig érlelik, amire szénsavas lesz, amitől az indzsera megsütve lyukacsos lesz, mint a szivacs, és gumiszerű állagú. Ezt egy tálra terítik, és ezen szolgálják fel az ételeket, amit kézzel szokás megenni, az indzsera széléről tépett kenyérdarabokkal.

Egy etióp étteremben úgyanúgy értetlenül néznek az idegenre, amikor megkérdezi, hogy hogyan kell enni, mint ahogy alighanem itthon is tennék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése