Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 28., szombat
Helyszín: Addisz-Abeba, Etiópia

Az utolsó nap Afrikában.

Mandela képe a Ras Hotelben
Mandela képe a Ras Hotelben

Elérkezett utolsó napunk Afrikában, amit igazi látnivaló híján, lazán töltöttünk el Addiszban. Kilencre vánszorogtunk le reggelizni, és délig visszakuckoltunk a szobánkba. A Mandela-szint a nevét onnan kapta, hogy a hatvanas években itt szállt meg a forradalmár, még azelőtt, hogy börtönbe zárták volna életfogytig. Van egy bekeretezett plakát az a lakosztály előtt, ahol lakott, a következő idézettel: „És ahogy hagyjuk saját fényünket felragyogni, akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy mások is ugyanezt tegyék.

Később sétára indultunk a városba, ami igen ellentmondásos képet fest. Fotót egyáltalán nem készítettem, mert egyrészt nem túl fotogén a város, másrészt szinte mindenhol tilos a fotózás a belvárosban, mert egymást érik a minisztériumok, a kormányzati épületek, a városháza, az országgyűlés, az elnöki palota, és az Afrikai Unió központja, amelyek mind szigorúan védett objektumok. Sok kedvem nem volt egy közepes képért kockára tenni 32 gigányi afrikai fényképet egy hisztis biztonsági őr miatt.

A magas szintű épületek mellett hajléktalanok, kéregetők, koldusok és mások lepik el az utcákat. Ennek ellenére messze nem olyan igénytelen Addisz, mint az indiai nagyvárosok, sőt összességében fejlettebb város benyomását kelti, mint mondjuk Kartúm, és kevésbé kaotikusnak tűnik, mint Kairó, legalábbis ami a belvárost illeti, bár látnivalókban és érdekességekben messze nem veszi fel vele a versenyt.

Sétálgattunk, láttunk egy temetési szertartást az impozáns Szentháromság-bazilikában, ettünk egy pizzát, aztán kávézgattunk. Adri „spheris-t” ivott, ami kávé és tea keveréke.

Addisz Abeba neve „új virágot” jelent, de ezen kívül sok szépet nem olvastam róla. Az útikönyv leírása rémisztő képet rajzolt elém, de így legalább volt mihez képest pozitívan csalódni. A „szokásos dolgokon” kívül egyetlen komolyabb afférunk volt csak, amikor két utcagyerek a sarkunkban ragadt, de azt is megoldottuk.

Végül megvacsoráztunk a szállodában, ahol záró akkordnak megittam utunk első sörét, egy pohár etióp Szent Györgyöt. Ezután kijöttünk a Bole-repülőtérre, hogy megvárjuk a hajnali gépünket. A reptéren újra találkoztunk spanyol ismerőseinkkel a Szemien-hegységből.

Ezzel alighanem minden szempontból eddigi legjobb utunk végére érkeztünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése