Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 8., vasárnap
Helyszín: Nasszer-tó, Egyiptom

Az Asszuán-Wádi-Halfa komp fedélzetén.

szudáni utasok a kompon
szudáni utasok a kompon
A mai nap a behajózásé volt.

Reggeli közben elláttuk Davidet jótanácsainkkal Lukszorral kapcsolatban, ahova Asszuán után menni fog, majd elköszöntünk mindenkitől. Mivel este Mahmúd „gáláns” ajánlatát visszautasítottuk, a szokásos komppal keltünk át a Níluson. Asszuánban vettünk vizet és friss datolyát az útra, és felvettünk még némi készpénzt az ATM-ből, hátha Mr. Száleh mégis tud nekünk első osztályt adni a hajón. Ezen ne múljon. Majd kőkemény alkudozás után fogtunk egy taxit a kikötőbe, a mínába. Először senki se akart elvinni minket normál emberi áron, mert nem tudnak visszafelé fuvart szerezni, ugyanis hetente csak egy komp van Egyiptom és Szudán között vasárnap, és egy vissza szerdán. Így taxira is mindig csak egy irányba, vagy a kikötőbe, vagy vissza van igény. Végül ugyanazt az árat, negyven fontot sikerült csak kialkudni, amit a végén Mahmúd is ajánlott, mert oda-vissza utat kellett fizetni. Ezt is csak egy arrajáró buszsofőrnek köszönhetjük, aki megállította az egész buszt, megkérdezte, hogy mi történik, és leüvöltötte a taxis fejét, akivel éppen alkudoztunk, hogy márpedig vigyen el minket negyvenért.

A kikötő elsőre egy kaotikus hely volt, az Asszuáni Nagy Gát mögött. Amint megállt a taxink, hordárok és pénzváltók rohantak le minket, már tépték volna le a cuccainkat, amiket a taxi tetejére csatoltam, de mindet elkergettem. Hihetetlen, de elbírjuk a hátizsákjainkat. Az egyiket könyökkel visszakézből rendesen oldalba is vertem, mert szinte belemászott a pénztárcámba, miközben kifizettem a taxist.

A határátkelési procedúra hosszú volt és bürokratikus, és annyira követhetetlen, hogy nem is tudom pontosan rekonstruálni, mi történt. Teljes volt a káosz. Egyik sorból a másikba irányítottak minket, néhol papírt nyomtak a kezünkbe, máshol meg elvették, néhol pecsételtek, máshol meg fizetni kellett. Néha meg csak úgy ránkköszöntek, hogy mennyire szívesen látnak minket Szudánban. Ha valahol elbizonytalanodtunk, máshol valaki máris intett, hogy merre kell továbbmenni. Általában két sor volt, egy a férfiaknak, egy a nőknek, így kihasználtuk, hogy a női sor mindig sokkal rövidebb volt, és Adri állt be. Egyszercsak egy vadidegen ember leszólított minket az egyik ilyen sorbanállás közben, hogy most hívta fel Mr. Száleh, hogy lett első osztályú jegye, így váratlanul, az utolsó pillanatban még ezt is sikerült kicserélni. Végül, úgy egy órán belül már a kompon találtuk magunkat, ami még öt-hat óráig el sem indult.

a fürdőszoba a kompon
a fürdőszoba a kompon

Az első osztályú kabin egy borzaztóan lepukkant lyuk, de van benne fekhely, némi magánszféra, és ami a legfontosabb, egy szekrénnyi légkondi! Ez összehasonlíthatatlanul jobb, mint a másodosztály, ami a fedélzetet jelenti, és azt, hogy a dekken egymás hegyén-hátán, a szudáni kereskedők háznyi csomagjai között kell tölteni az éjszakát. Az utasok többségének ide szólt a jegye.

Éppen a kabinban olvasgattunk, amikor egyszer csak magyar szóra lettünk figyelmesek a folyosóról! Nem sokkal később fel is kutattuk őket: Gergő, a fotós, régi ismerősünk a bécsi szudáni nagykövetségről is megérkezett Gábor, egy régész társaságában. Jól kibeszéltük kalandos Egyiptomi élményeinket. Gábortól Asszuánban, a forradalom előtti kedvenc városában ellopták a pénztárcáját, Gergőt pedig négy napig tartóztatták fel beutazáskor a határon, és lehúzták többszáz dollárnyi vámmal a terepjárója miatt. Ezekhez képest mi nem nagyon panaszkodhattunk, nekünk zömében egész kellemesen telt az időnk. Csak a gízai lehúzás hagyott bennünk igazán rossz élményeket. Megállapítottuk, hogy ezen a kompon talán még sose volt egyszerre négy magyar.

A hajón egyébként már sokkal barátságosabbak voltak az emberek, őszintén érdeklődőek voltak. Bár a beszállás során ugyanezek az emberek hihetetlen üvöltözésekben törtek ki, mintha élet-halál harcot vívnának egymással, ahogy mindenki a helyét kereste, magának és a csomagjainak.

A komp hivatalos menetideje 18 óra. Komótosan átszeli a Nasszer-tó csendes vizét az egyiptomi Asszuán és a szudáni Wádi-Halfa között. A tavat a szudániak Núbiai-tónak hívják, ami halkan utal arra, hogy alattunk pihen az egykori Núbia egy jó része, ősrégi városokkal és falvakkal, mecsetekkel, házakkal és datolyaültetvényekkel. Úgy olvastam, hogy sem az egyiptomi, sem a szudáni kormány nem volt túl bőkezű, amikor ezeknek az embereknek a kártalanítása került volna szóba.

Az utasok többsége szudáni kereskedő, akik mindent felrámoltak a kompra, ami csak elképzelhető. Tévéket, hűtőket, vécécsészéket, bútorokat, és ember méretű felismerhetetlen csomagokat. Volt, aki az egész kabinját megtöltötte a csomagjaival, és ő maga már be sem fért. A szudániaknak ma Egyiptom a Nyugat kapuja, ahol mindent beszerezhetnek, ami náluk elérhetetlen. Olyan ez, mint nekünk volt Ausztria ’90 környékén. De volt az utasok között olyan fiatal egyiptomi gyerek is, akit a szülei tettek fel a kompra, hogy a legújabb olajfővárosban, a gyorsan fejlődő Kartúmban keressen magának boldogulást.

Az egyszerű vacsora után, amit egy német-ghánai pár társaságában fogyasztottunk el, megnéztük a naplementét a fedélzetről, miközben már kifutottunk, és a habokat szeltük. A német srác, Kornelius és párja, Gitta egyéves autóútra indultak Németországból Dél-Afrikába. Megtudtuk, hogy ők be tudtak menni a gízai piramisokhoz, akkortájt, amikor mi is arra jártunk, és amikor nekünk azt állította Khalífa és Rania, hogy zárva van a turisták számára. Már sosem tudjuk meg, hogy csak egy pénzéhes hazugság volt ez is, vagy aznap tényleg zárva volt a zavargások miatt. Mindenesetre most ideje volt itthagyni Egyiptomot.

Gábor szerint Szudán teljesen más lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése