Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 7., szombat
Helyszín: Asszuán, Egyiptom

Abu-Szimbel.

Ramszesz fáraó hatalmas szobrai
Ramszesz fáraó hatalmas szobrai

Végül csak eljutottunk ide, Egyiptom legdélebbi pontjára, és egyik legszebb látnivalójához. Hajnalban a megbeszéltek szerint háromra jött értünk Músza, a sofőr, és csatlakoztunk a rendőrségi konvojhoz. A konvoj indulására várva megreggeliztük az autó csomagtartóján, amit Habibi núbiai felesége készített nekünk, majd nekivágtunk a sivatagi útnak. Abu-Szimbel majdnem egészen a szudáni határnál fekszik.

Kiderült, hogy nem csak mi hárman vagyunk turisták Asszuánban. Csatlakozott a konvojhoz még két európai nő, anya és lánya és egy dél-amerikai csoport egy minibusszal, plusz még két japán.

Az utat végigaludtam, pedig eredetileg meg akartam nézni a sivatagi napkeltét.

Abu-Szimbel két temploma alighanem a legtökéletesebb egyiptomi látnivaló. Lenyűgöző külső és belső, ami kivételesen jó állapotban megmaradt, szép fekvés a Nasszer-tó partján, és érdekes történet az ENSZ segítségével megvalósult áttelepítésről.

A leghatalmasabb egyiptomi uralkodó, a nagy Ramszesz fáraó úgy 3300 évvel ezelőtt építtette a Nap-templomot és mellé a Hathor templomot a sziklába vájva, saját maga, illetve felesége, Nofertari tiszteletére.

A Nap-templom bejáratánál Ramszesz fáraó négy hatalmas, húszméteres ülő szobra köszönti évezredek óta az Afrikából a Níluson Egyiptomba érkezőket. A fáraó saját szobrai mellett még a Napisten szobra is eltörpül, ami illusztrálja az uralkodó önbizalmát. A templomba Ramszesz születésnapján, egyetlen napig a legbelső szentélyig sütnek be a nap sugarai.

A mellette álló kisebb templomot, amit a Napisten feleségének, Hathornak szenteltek, Ramszesz fáraó és Nofertari királyné kilenc méteres szobrai díszítik, körülöttük gyermekeikkel.

A templomokat a Nasszer-tó emelkedő vize elől menekítették meg az ENSZ összefogásával a hatvanas években, úgy, hogy több, mint ezer darab, nagyjából 30-tonnás kőtömbre fűrészelték szét, és építették fel újra 61 méterrel magasabban, egy mesterséges hegy oldalában. A művelet négy évig tartott.

A hazautat Asszuánba éppúgy végigaludtuk, mint idefele, csak ezúttal már borzasztó meleg volt, a harmatgyenge légkondi nem győzte a küzdelmet a sivatagi nappal. A kis konvoj is értelmét veszítette, mert annyira szétszakadt, hogy sem előttünk, sem mögöttünk messze földön senkit sem lehetett látni. Út közben megálltunk egy katonai benzinkúton tankolni, ahol vizet is szereztünk, mert már borzasztó szomjasak voltunk, ugyanis megint elszámoltuk magunkat, és megint elfogyott a vizünk. Hiába, idő kell megszokni, hogy a sivatagban akár napi hat liter vizet is elpárologtat az ember anélkül, hogy észrevenné.

díszes núbiai porta
díszes núbiai porta

Itthon ebédre vettünk némi édességet a szemközti péktől, és kis pihenés után késő délutáni sétára indultunk a núbiaiak lakta falvunkba. Annak ellenére, hogy Núbia nem látszik a mai térképeken, a történelem előtti idők óta Egyiptom déli szomszédja. Ősi kultúrájuk egyidős az egyiptomival, ha nem még régebbi annál. Egy időben a núbiaiak annyira megerősödtek, hogy „fekete fáraóik” Egyiptomot is leigázták. Egykori hatalmuk tanúiként Núbia szudáni részén több piramis áll, mint egész Egyiptomban. Ma úgy hárommillióan vannak.

Estére rendeltünk még egy vacsorát Habibin keresztül a feleségétől. Vacsora után váratlanul felbukkant Mahmúd, és egy újabb elfogadhatatlan ajánlattal állt elő a holnapi taxira a szudáni komphoz, hetven fontért, amit habozás nélkül visszautasítottam. Látványosan felháborodva felhívta a taxisát, aki egészen negyven fontig hajlandó volt lemenni, de ez akkor már nem érdekelt. Sajnos rossz szájízzel váltunk el egymástól, végül még csak el se köszönt tőlünk. A tanulság pedig az, hogy semmiféle „pesztrálást” nem fogunk a jövőben elfogadni. Ha kicsit nehezebben is, de anélkül is elboldogulunk, hogy valaki állandóan a nyakunkon lógna, és – persze jó pénzért – „egyengesse” az utunkat.

Holnap magunk mögött hagyjuk Egyiptomot. Az Asszuáni Nagy Gáttól, ahonnan a legtöbb egykori turista visszapattant, és újra Lukszor felé vette az irányt, onnan mi indulunk tovább Szudánba. A mi utunk most kezdődik csak el igazán, számomra a Nagy Gát túloldalán kezdődik az igazi Afrika!

az Asszuáni Gát áldásai a csatornák és a datolyapálmák
az Asszuáni Gát áldásai a csatornák
és a datolyapálmák

Egy Gamál Abdel Nasszer nevű ezredes volt az, aki az ötvenes években összecsomagolta Farúk király holmiját, és angol és francia barátaival együtt Európába tessékelte. Ez az Egyiptomi Királyság végét jelentette. Aztán 1956 nyarán merészen úgy döntött, hogy államosítja a brit és francia tulajdonú Szuezi-csatornát, hogy a bevételeiből megépítse az Asszuáni Nagy Gátat, amivel majdnem egy világháborút robbantott ki. A szuezi válság kiszorította az ’56-os magyar forradalmat a címlapokról, a világ szinte fel sem figyelt. Nasszer pedig dicsőségben úszott az egész arab világban.

Az Asszuáni Nagy Gát 111 méter magas, majdnem négy kilométer széles, és a világ legnagyobb víztározóját duzzasztotta fel, az ötszáz kilométer hosszú Nasszer-tavat. A tó maga alá temette a legendás Núbia jó részét, és végleg elborította volna Abu-Szimbelt is, ha az ENSZ nem lép közbe. Az egyiptomiak számára önmagában is turistalátványosság, minket annyira nem érdekelt.

Ma Egyiptom és Szudán között csak a Nasszer-tavon hetente egyszer közlekedő egynapos komp jelenti a kapcsolatot, ugyanis határviták miatt a szárazföldi határ teljes hosszában le van zárva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése