Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 27., péntek
Helyszín: Addisz-Abeba, Etiópia

A Tisz-Isszat-zuhatag.

Bahir Dar a máglyák füstjében
Bahir Dar a máglyák füstjében

A mai nap volt Nílus-menti utunk egyik fénypontja: ellátogattunk az egész Nílus-rendszer leglátványosabb pontjához, a Kék-Nílus-vízeséshez, vagy Tisz-Isszathoz. Ez Afrika második legnagyobb vízesése a Viktória-zuhatag után.

Korán, hat előtt keltünk, megreggeliztünk, és kimentünk a buszpályaudvarra. Az egész város füstben úszott az éjszakai ünnepi tüzektől. A pályaudvaron a szokásos káosz és nyomulás fogadott, de már könnyedén kezeltük a helyzetet, alapvetően minden haszontalan embert lerázva. Hamar bele lehet ebbe jönni.

Még a buszt is megtaláltuk, ami Tisz-Abbaiba ment, a vízesés közelében épült városba. Mindössze tizenhárom birrbe került fejenként. Potom egy óra várakozás után meg is telt a busz, és még egy óra zötyögés után, végig földúton, megérkeztünk.

kíváncsiskodó amhara fiú
kíváncsiskodó amhara fiú

Ez az út is különös volt, csakúgy, mint mindegyik buszozásunk. Érdekes megfigyelni, ahogy az etióp élet zajlik. Kiderült, hogy Bahir Darnak csak a szűk központja emlékeztet európai mércével mért városra. Párszáz méterrel kijjebb már mintha faluban járnánk, kecskék, szamarak és fakunyhók foglalják el az utcaképet. Egyébként Etiópiában, mintha mindenki hagyományosan, falusiasan élne. Mindenfelé a földeket művelték, ökrökkel szántottak, és állatokat tereltek az országutakon. Az utakat főleg gyalogosan használták, autóból nagyon keveset láttunk. Azok is elsősorban vagy tömegközlekedési, vagy szállító eszközök voltak, esetleg terepjárók, amik gyakran nemzetközi szervezetekhez tartoztak, például az ENSZ-hez. Gonder és Bahir Dar között mindössze egyetlen normál személyautót számoltunk meg.

A házak tipikusan egymás mellé rakott eukaliptuszból épülnek, amit vagy nádtető, vagy fémtető fed le. Eggyel komfortosabbnak gondoljuk azt a szintet, amikor a házak falait már sárral is betapasztják. Ennél modernebb épületekkel kizárólag a városközpontokban találkoztunk. A háziállatok mellett mindenfele ragadozó madarak és keselyűk köröznek.

A Tisz-Isszat négy fő áramlatból áll, amik összesen 400 méter szélesek és 45 méter magasról zuhannak alá! Tisz-Abbaiból még egy félórás séta a zuhatag, és a Zege-félsziget erdeihez hasonlóan itt sincsen egyetlen útjelző tábla sem. Egy fiú egész úton körülöttünk pattogott, hogy ő száz birrért meg akarja nekünk mutatni az utat. Száz birr etióp viszonyok között óriási pénz, főleg fél óra „munkáért”. Sokan egy hét alatt sem keresnek meg ennyit. Ebből már csak nevelő szándékból sem kértünk, egyébként meg volt nálam egy skicc az útvonalról, ami alapján elég jól eligazodtunk. A fiú ennek ellenére követett minket, és már majdnem odaértünk, amikor az ő számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ebből ma nem lesz bombaüzlet. Azért még így is elkérte volna a százast, amit amhara viccként nyugtáztam.

Adri helyi lányok társaságában a Tisz-Isszatnál
Adri helyi lányok társaságában a Tisz-Isszatnál

A vízesés éppolyan gyönyörű és hatalmas volt, mint vártam. Óriási erővel zúdul le az a rengeteg víz, dübörög és füstöl. Még éppen elkaptuk a szivárvány végét, ami kicsit később teljesen elmúlt. Órákig kerülgettük minden irányból, csodáltuk, és fotóztuk. Sajnos a busz miatt nem a kora reggeli órákban érkeztünk, amikor még szebbek lettek volna a fények, és a vízesés előtt húzódott volna a szivárvány. De szerencsénk is volt, mert még az esős évszak végén járunk, amikor a legmagasabb a vízhozama.

Lesétáltam a vízesés tövéhez, ahol viharos volt a szél, amit maga a vízesés keltett, és olyan vízpárát hordott, mintha szemből szakadt volna az eső. Már félútig teljesen eláztam, és elsüppedtem a felázott talajon.

A Tisz-Isszat még James Bruce-nak is tetszett. Azt írta róla: „Egy csodálatos látvány volt, melyet az sem fog soha elhomályosítani vagy kiírtani az emlékezetemből, ha még hosszú évek adódnak is hozzá emberi létemhez; egyfajta kábulattal töltött el, és teljesen elfeledtette velem, hogy hol vagyok, és minden más földi gondot is. A teremtés egyik legcsodálatosabb és legrendkívülibb látványa volt.

Bruce egyébként azt hitte, hogy ő fedezte fel a Nílus forrását is. Félbevágott kókuszdiót merített a forrásba és tósztot ivott „Őfelsége, III. György királyra és a hercegek hosszú sorára”, és „Katalinra, minden oroszok cárnőjére”, majd egy harmadikat „egy szerényebb névre, de egy mégis szent névre, Máriára”. (Nem a Szűzre gondolt.) Valójában portugál jezsuita szerzetesek százötven évvel megelőzték. De ez nem is lényeges, Bruce a legérdekesebb leírást adta a korabeli Abesszíniáról.

két helyes csaj Bahir Darban
két helyes csaj Bahir Darban

Ma van Meszkel napja, az egyik legfontosabb etióp egyházi ünnep. Bahir Darban mindenki nagyon csinos volt, a nők fehér ruhát viseltek, ami színes mintákkal volt díszítve. Túraruháinkban mi kicsit lepattantak voltunk hozzájuk képest. Az emberek már tegnap este buliztak a kávézókban és a bárokban, és hatalmas máglyákat raktak városszerte az utcákon, amiket éjszaka vagy hajnalban nagy őrjöngés közepette meggyújtottak, és reggelre mindent beborított a füst.

Hosszú utunk során figyelmesek lettünk két különös, nálunk nem létező hangra. Az amharák az igent egy csukláshoz hasonló hanggal fejezik ki, ami első hallásra olyan benyomást kelt, mintha megijednének. A núbiaiak ugyanezt nyelvük csettintésével fejezték ki. Emlékszem, ahogyan Ahmed Hámid folyamatosan egyetértően csettegett, miközben meséltünk nekik. És ahogyan Marie három napig „csuklott”.

Este egy légcsavaros Bombardier-vel elrepültünk Addiszba. A reptéren megvívtuk szokásos csatánkat a taxisokkal, és egy jó kis szobát vettünk ki a Ras Hotelben, a Mandela-szinten. Wi-fi csak a folyosón volt, úgyhogy a szobaajtó előtt a falnak támaszkodva olvasgattam a híreket a mobilomon. Véletlenül kizártam magam, Adri meg éppen most áztatta magát háromnegyed óráig a zuhany alatt, és nem hallotta sem a kopogásomat, sem a kiabálásomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése