Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. szeptember 2., hétfő
Helyszín: Lukszor, Egyiptom

A baksis napja.

Tutankhamon fáraó sírkamrája
Tutankhamon fáraó sírkamrája

Ma ismét sikerült egy kisebb vagyont elkölteni, de ezúttal legalább világklasszis látványosságokért cserébe, amiket exkluzív keretek között, kettesben néztünk végig.

Megint kicsit közelebb kerültem a baksis intézményének megértéséhez, de csak egy kicsit. Ami biztos: 1, a baksis Egyiptomban a hétköznapok szerves része, 2, az egyiptomi gazdaság jelentős részét kiteszi, 3, maga a puszta szándék legalább olyan fontos, mint az összeg. Igazán ritka, hogy valaki komolyan hangot adna, vagy jelét a sértődésnek egy vártnál kisebb baksis miatt. Viszont tényleg csalódottak, ha erőfeszítésük jutalmazása teljesen elmarad.

A tegnapi vacsorához hasonlóan a reggeli is kicsit döcögős volt, a „meglepetés-rántottánk” csak akkor készült el, amikor már éppen jóllaktunk. Amúgy abszolút érthető a jelenlegi helyzetben. Finoman szólva is döbbenetes az a leépülés, ami itt, Lukszorban történt az elmúlt időszakban, ahol a lakosság kilencven százaléka valaha így vagy úgy a turizmusból élt. A Királynők völgyébe zárás előtt egy órával érkeztünk, és egészen addig ma mi voltunk az egyetlen látogatók! A sírok őrei, miután sok dolguk nem akadt, teát főztek nekünk a kunyhójukban.

Reggelinél egy huszáros vágással megváltoztattuk a tervünket: Karnak és Lukszor helyett a mai program a thébai nekropolisz lett. A régi Egyiptomban mindig a Nílus keleti partján, ahol a nap felkel, laktak az élők, és a nyugati oldalon, ahol a nap lenyugszik, voltak a sírok. Így volt ez Memphisben is, ahol a gízai piramisok állnak mindmáig, és így volt ez itt, Thébában is. A hatalmas óbirodalmi piramisok igazán impozáns sírhelyek voltak, de túl nyilvánvaló célpontul szolgáltak a sírrablóknak már az ókorban is, ezért a thébai fáraók inkább a föld alá temetkeztek a Királyok völgyében. A sírokat, vagyis a „halottak városát” jelenti a görög eredetű nekropolisz kifejezés.

Az ókori Egyiptomból ma nagyjából mindent görög nevén ismerünk. A Nagy Sándor utáni ezer évben Keleten mindent felülírt a görög kultúra. Thébát maguk az egyiptomiak nem is így hívták, se Memphiszt. Se Kheopszt, se Khephrént, se Mükerinoszt. Se Egyiptomot. Ezek mind görög szavak, eredeti óegyiptomi neveik sorrendben Uaszet, Men-nefer, Khufu, Khafré, Menkauré és Kemet. Mellesleg Egyiptomot az ország lakói azóta se hívták így sose, ma Maszr a neve.

Nem kértünk várakozást a taxitól, így csak húsz font volt Gezírából a Királyok völgyéig. Erősködött, hogy nehéz lesz visszafelé találni egy másikat ebben az időszakban, de nem dőltünk be neki. Kivételesen igaza lett.

A Királyok völgyét úgy találták ki, hogy a távoli tűzforró sivatagi wádiban örökké rejtve maradjon a sírrablók elől. Ez persze nem jött össze, szinte az összeset kirabolták, sokukat már nem sokkal a fáraók halála után, volt, hogy maguk az elégedetlen sírásók. Egyik híres kivétel Tutankhamon sírja, amit csak 1922-ben találtak meg, teljesen sértetlen állapotban.

Baksist elsőként a jegyárus kért. Először mindenáron diákjegyet akart adni nekünk fél áron, de semmilyen kamu kártyát nem tudtunk felmutatni neki. Aztán tippet adott, hogy melyik három sírkamra legyen az, amit meglátogatunk, és felírta egy cetlire. A jegy ugyanis csak három sír meglátogatására jogosít fel a Királyok völgyében. Végül kibökte: „én segít neked, te segít nekem?” Először értetlenkedtem. Aztán konkretizálta: „van valamid a számomra?” Ekkor kérdőn egy másikra néztem, aki meggyőzően bólintott, így a kezébe nyomtam egy ötöst. Nagyon boldognak tűnt, amiből arra következtettem, hogy ez kicsit sok volt. Így aztán a jegyellenőrnek, aki szintén jó tanácsokkal látott el a három sírkamrával kapcsolatban, és megspórolt nekünk egy százast VI. Ramszesz feláras sírjának kihagyásával, kicsit kevesebbet, három fontot nyomtam a kezébe. Ő is hálás volt, és cserébe még egy utolsó útravalóval ellátott: a figyelmeztető tábla ellenére nem kell leadnom a fényképezőgépemet, de a sírkamrák őreit „big money-val” kell lekenyereznem, ha nem akarok óriási balhét. Na, ez volt az a tipp, aminek a hatására kezdtek elszabadulni a baksisok.

Az elsőben és a másodikban, IV. Ramszesz és Merneptah sírjában nemet mondtam a fotózásra buzdító ajánlatokra. Bár nagyon szépek voltak, a „big money-t” Tutankhamonnak tartogattam. Mint kiderült, feleslegesen. A gyermekfáraó feláras sírja, amelynek kincseit még hét évvel ezelőtt láttam a kairói Egyiptomi Múzeumban, teljesen jellegtelen és kicsi volt a többihez képest. Egyébként minden alkalommal magunk voltunk a sírkamrákban, sőt szinte a teljes völgyben, leszámítva néhány lézengő kínait, akik feltehetően nem néznek híradót. Mindannyiszor bőséges magyarázatot kaptunk a ghaffíroktól a szarkofágokról, falfestményekről és hieroglifákról. Miután kihasználtuk mindhárom, jegyben foglalt sírt, további baksis ellenében akár az összeset megnézhettük volna még. Eszembe jutott, amit valamelyik cikkben korábban olvastam, hogy úgy tűnik, hogy Egyiptomban csak azért hoznak szabályokat, hogy megszeghessék őket, és baksist kérhessenek érte.

Hatsepszut fáraónő halotti temploma az ösvényről
Hatsepszut fáraónő halotti temploma az ösvényről

Ezután az éppen delelő napon átsétáltunk a hegyen Hatsepszut fáraónő halotti templomához, ami nagy híre ellenére egyikünket sem nyűgözött le különösképpen. Ellenben a sivatagi séta során elfogyott az egész napra tervezett két liter vizünk, ami hamarosan kezdett kellemetlenné válni.

A templom teraszait valaha kertek díszítették, és Hatsepszut fáraónő „Dzseszer Dzseszerunak”, a „fennségesek legfennségesebbjének” hívta. A hatalmas templom teraszain édeskettesben lépdeltünk fel a sziklába vájt Ámon-szentély felé.

Álmomban se gondoltam volna, hogy igaza lesz a sofőrnek, de a legközelebbi taxi valószínűleg tényleg Lukszorban lehetett, így gyalog sétáltunk ki a főútra. Adri közben annyira megszomjazott, hogy ultimátumot adott: vagy szerzünk valahol vizet, vagy azonnal hazamegyünk Gezírába – ami taxi nélkül amúgy csak órák kérdése lett volna. Csakhogy útközben, itt a világ néhány top látnivalójának tövében minden be volt zárva, kivéve egy egyszerű útszéli éttermet, ahol azonban semmivel sem tudtak szolgálni, még vízzel sem!

Amonherkhopsef herceg sírja a Királynők völgyében
Amonherkhopsef herceg sírja a Királynők völgyében

Kicsit pihentünk itt, aztán a főúton fogtunk egy arrajáró minibuszt, és célba vettük a Királynők völgyét. Az út utolsó részét gyalog kellett megtenni, és mivel egy lelket se láttunk sehol, eltévesztettük az utat, és Deir el-Medinában kötöttünk ki. Deir el-Medina volt a sírok építőinek, festőinek és szobrászainak lakóhelye, de mi most nem ezt kerestük.

Tovább gyalogoltunk hát, már órák óta víz nélkül. Végül elértük a Királynők völgyét, ahol a százméteres szuvenírsor összes üzlete ugyanúgy zárva volt, mint máshol. A bejáratnál a rendőrök voltak azok, akik megkínáltak minket jeges vízzel, és akkor már nem válogattunk, hogy csapvíz, vagy nem. Azt hiszem, kicsit visszaéltünk vendégszeretetükkel, és pofátlanul sokat ittunk, de életmentő volt. Később a ghaffírok teával kínáltak, ami újabb erőt adott a nap hátralevő részére. A Királynők völgyétől és Medinet Habutól leesett az állunk, annyira lenyűgözőek voltak, és őreik annyira barátságosak. Ezt csinos baksissal ismertük el. A Királynők völgyében valójában nem csak királynők, hanem magasrangú hivatalnokok és hercegek is helyet kaptak.

lelkes vezetőnk Medinet Habuban
lelkes vezetőnk Medinet Habuban

Medinet Habuba zárás előtt egy órával érkeztünk, és az őr a fejét csóválta, hogy ez kevés lesz. Elkezdett minket körbevezetni, és közben mindent megmutatott, lezárt helyekre vitt be minket, és csak mesélt és mesélt. Medinet Habu III. Ramszesz fáraó gyönyörű állapotban fennmaradt halotti temploma, amit méreteiben csak a karnaki templom előz meg.

Az egyetlen kapu, ami ma nem nyílt meg előttünk, az Nofertari királyné, a nagy Ramszesz fáraó (a II.) feleségének sírkamrájáé volt a Királynők völgyében, melynek szigorúan őrzött kulcsa állítólag huszonkétezer fontot kóstál egyetlen alkalomra.

A szállodában vacsora után Tajjib, a kedves menedzser rengeteg tanáccsal látott el minket. Megszerveztük a holnapi kora reggeli látogatásunkat a karnaki templomba. Néhány telefonálás után kiderült, hogy következő úticélunkhoz, Asszuánba csak iránytaxik járnak, se a vonat, se a buszok, és hogy egy asszuáni ismerőse tud nekünk segíteni lefoglalni az asszuáni szállást és a szudáni kompjegyet is. A jegyek árusítása ma kezdődött el.

Nagyon jó ember Tajjib, akire teljes mértékben ráillik a neve, ami kedveset és csendest jelent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése