Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Corniche. Alexandria, Egyiptom. Gebel Barkal. Kerima, Szudán. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Apademak-templom. Naga, Szudán. Óváros. Kairó, Egyiptom. Núbiai lányok. Szoleb, Szudán. Hórusz-templom. Edfu, Egyiptom. Napatai piramisok. Núri, Szudán. Fűszerpiac. Omdurmán, Szudán. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Királyok Völgye. Lukszor, Egyiptom. Csónakos fiú. Bahir Dar, Etiópia. Királyi Körzet. Gonder, Etiópia.Ámon-templom. Karnak, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Amhara gyerekek. Tisz-Abbai, Etiópia. Datolyaszüret. Szoleb, Szudán. Amhara földműves. Szemien-hegység, Etiópia. Bibliotheca Alexandrina. Alexandria, Egyiptom. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Szemien-hegység Nemzeti Park, Etiópia. Ahmed Músza családja. Kerima, Szudán. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Gízai piramisok. Gíza, Egyiptom. Tana-tó. Bahir Dar, Etiópia. Nap-templom. Abu-Szimbel, Egyiptom. El-Doqqi. Gíza, Egyiptom. Núbiai falu. Asszuán, Egyiptom. Tisz-Isszat-vízesés. Tisz-Abbai, Etiópia. Nemzeti Múzeum. Kartúm, Szudán. Tiran-szigetek. Sarm el-Sejk, Egyiptom. Citadella. Kairó, Egyiptom. Imet Gogo, 3926m. Szemien-hegység, Etiópia. Ámon-templom. Szoleb, Szudán. Mohamed Hámid bácsi. Szoleb, Szudán. Debre Berhan Szelasszié-templom. Gonder, Etiópia. Nyomolvasó. Szemien-hegység, Etiópia. Kék-Nílus. Bahir Dar, Etiópia. Asszuán, Egyiptom. Napatai piramisok. Kerima, Szudán. Földközi-tenger. Alexandria, Egyiptom. Mahmúd, a núbiai. Asszuán, Egyiptom. Dzsószer fáraó halotti komplexuma. Szakkara, Egyiptom. Meroéi piramisok. Begrawijja, Szudán.

2013. augusztus 13., kedd
Helyszín: Bécs, Ausztria

Ez már Afrika.

Beléptünk a bécsi utazási irodába és angolul kezdtünk el érdeklődni. A kérdés rövid volt és egyértelmű: „Lehet-e ebben az irodában szállodát foglalni Kartúmba, Szudánba?” A pultosnak elkerekedett a szeme, és rávágta, hogy ez lehetetlen! „Mert tudják, Kartúmban nincsenek olyan nemzetközi láncok, mint Marriott, vagy Intercontinental!” Más megoldást kellett tehát keresnünk.

Amikor megérkeztünk Szudán bécsi nagykövetségére, nagyon készségesen fogadtak minket. Mindössze öt perc várakozásra kértek, amiből csak fél óra lett. Egyébként is szerencsénk volt, mert a nagykövet ma volt utoljára, és holnaptól hosszabb szabadságra utazik. Kedvesen közölte az ügyintéző hölgy, aki szudáni leplekbe volt burkolózva, hogy kivételesen nem kell máskor visszajönnünk, még ma kiállítják a vízumot. Csak egyetlen dolgot kérnek: egy igazolást szudáni szállásfoglalásról. Ettől még a kedves arab ismerősünkre való halk hivatkozás sem tudta eltántorítani. Csakhogy szudáni szállást nem lehet hipp-hopp foglalni. Korábban nézelődtem már az interneten, a nagy netes szállodafoglalási oldalakon nem kínálnak kartúmi szállást. Érthetetlen, hogy gondolják ezt a követségen.

Ötlettelenül sétálgattunk a nyári bécsi utcán. Az utazási irodában nem jártunk sikerrel. Utolsó lehetőségként egy kávézóban mobiltelefonnal wi-fire csatlakozva találtunk egy olyan oldalt, amiről korábban még sose hallottunk, de ahol lehetett szállást foglalni a kartúmi Regency Hotelbe. Az ára egy éjszakára nyolcvan euró volt, de le lehet mondani, és csak a 10 százalékát bukjuk el a foglalásnak.

Foglaltunk egy találomra kiválasztott napot, mert fogalmunk sem volt, mikor és hogyan fogunk Kartúmba érkezni, és a négy órai zárás előtt tizenöt perccel lihegve érkeztünk vissza a követségre. Itt további problémákkal néztünk szembe. Az ügyintéző hölgy e-mailben átküldve kérte a foglalást. Csakhogy a követségen nem volt elég erős a mobilhálózat az adatroaminghoz. Nagy sóhajtozásokkal és súlyos kommentekkel végül megengedte, hogy használjuk erre a célra a hivatali számítógépét.

A következő sokk az utolsó pillanatban, fizetéskor ért minket. Kiderült, hogy ugyan a követség honlapján százötven dollár a vízum díja, a bécsi valóságban ez nyolcvan eurót jelent. Mi dollárral készültünk, euró pedig egyáltalán nem volt nálunk. Minek is lett volna Bécsben? Gyors rohanás következett a pénzfelvevő automatához, amit egy közeli metróállomásnál találtunk. Türelmetlenül sürgettek már minket, a nagykövet urat utolsó napján megtúlóráztattuk vagy fél órával. Elköszönéskor aztán újra mindenki ugyanolyan mosolygós volt, mint megérkezésünkkor, és még marasztaltak volna egy kis csevegésre. De most már mi siettünk, még vissza kellett utaznunk Budapestre. Végül, amikor már éppen indultunk volna, az ügyintéző hölgy a homlokára csapott, és közölte velünk, hogy mennyire nagyon szerencsések vagyunk, mert elfelejtette nekünk felszámolni az egynapos ügyintézés sürgősségi díját.

A követség még egy meglepetést tartogatott a számunkra. Éppen tegnap olvastam egy tehetséges fiatal magyar fotósról, Lantai-Csont Gergelyről, aki a National Geographic díját kapta egyik kongói képéért, ami engem is megragadott. Annyira, hogy utána olvastam, és egész estére lekötöttek fotói és cikkei. A nagykövetség várótermébe lépve ott ült előttünk ez a srác, és hamarosan beszédbe is elegyedtünk vele. Kiderült, hogy négyhónapos afrikai expedíciójának egy része ugyanott és nagyjából ugyanakkor vezet keresztül, amerre mi is terveztük utazásunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése